Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cseresznyetörténelem

A cseresznye az egyik legkorábbi gyümölcs, a gyerekek egyik nagy kedvence. Már május elején pirosodik a szőlősben vagy az udvarokban a fákon. És micsoda szép már előtte is, amikor virágzik a fa! És fel is lehet mászni rá, ugye? És azt vajon tudod-e, hogy mi a története ennek a finom gyümölcsnek?

 

Nem csoda, hogy a virágok szépsége iránt oly fogékony japánok éppen a cseresznyevirágzással ünneplik a tavasz érkezését, hiszen nem sok gyönyörűbb van, mint a virágoktól roskadozó cseresznyefa.

A cseresznyefa vadon régebben él erdeinkben, mint a kertekben, és szerte az országban, szinte mindenütt előfordul. Gyümölcse többnyire apró, fanyar, kevéssé leves, de azért fogyasztható. Nyugat-Szibériától Angliáig a tölgyerdők övezetében honos.

A kerti cseresznyét valószínűleg a pompázatosan gazdag lakomáiról hírhedtté vált Lucullusnak köszönhetjük, aki egyébként tiszteletre méltó és sikeres hadvezér volt. A pontuszi Kerasuntból ő hozatott egy akkor kiválónak tartott cseresznyefajtát Itáliába. Kerasunt nevét őrzi a görög kerasos, a latin cerasus, a német Kirsche és a szláv származású magyar cseresznye szó is.

 


A Magyarországról származó cseresznye már a 16. században kedvelt volt Bécsben és egész Ausztriában; irodalmi adatok egy dió nagyságú cseresznyéről tudósítanak, de az is lehet, hogy akkoriban a dió volt apró, és nem a cseresznye nagy. Később a szőlőtermő tájak jellegzetes kísérőnövénye lett a cseresznyefa. Ez fokozta az akkori kisgazdák termelési biztonságát, hiszen ha a szőlőt elvitte a májusi fagy, a cseresznye akkor is nyújtott bevételt.

A cseresznye a legkorábbi, tavaszi gyümölcsünk: rendszerint már május 20-25. között a piacokra kerül kis csokorba kötve. Tartalmaz káliumot, kalciumot, nátriumot, foszfort stb. Van benne továbbá A-, B-, és C-vitamin. A cseresznye tartalmánál fogva kitűnő vértisztító. Ez különösen a téli egyhangú étkezésben juthat kifejezésre, ha néha hozzájutunk a befőtthöz, vagy mélyhűtött gyümölcshöz. Sőt, a pattanások is a vér tisztaságával vannak összefüggésben, a cseresznyelé pedig segít megtisztítani a vért.

A cseresznye gyorsan romló gyümölcs. Ezért lehetőleg lapos ládába szedd, és a gyümölcsöt azonnal vidd hűvös helyre, de legalább árnyékba! A legfinomabb a nagy szemű, ropogós cseresznye, aminek éppen most van a szezonja. Fogyaszd egészséggel te is!

A szappan története

Ilyen nagy melegben az emberek többsége a legjobban vízparton érzi magát, mert a kellemes habokban lehűtheti a felforrósodott testét. Ám ha nem is vagyunk víz közelben, akkor is felfrissülhetünk egy kellemes zuhany segítségével. Te szappant használsz vagy tusfürdőt? És azt tudod, hogy mióta van szappan, illetve régen mivel tisztálkodtak az emberek?

 

Liebig, a nagy német vegyész mondása szerint, valamely nép kultúrájának legbiztosabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága. Hangzatos mondás, csakhogy nem egészen igaz. Számos ősi kultúrát ismerünk, melyben nem használták a szappant, de ismerték a fürdést. A görögök és rómaiak fürdőikben szappan helyett bizonyos földfajtákat, alkálitartalmú anyagokat használtak, sőt illatosították is ezeket. Egyszerű "toalettszappan" volt a babliszt.

És vajon a ruhát mivel mosták? Legtöbbször csak "folyóvízben", patakokban vagy folyók partján; sulykolással távolították el a ruhából a szennyeződést. A fűre kiteregetett ruhát aztán a nap szívta szép fehérre. Nauszikaá, a phaiák királylány éppen ruhát mosott társnőivel a tengerparton, amikor rátalált a hajótörött Odüsszeusz. Gudrun, a fogoly germán hercegnő viszont kényszermunka gyanánt végzi a mosást, pedig az Északi-tenger hidegebb, mint a Földközi.

Ám már az ókorban is tisztították a ruhát vegyszeres úton. Az úgynevezett "derítőföld" vagy "kallóföld" magába veszi a gyapjúból a zsírt, a lúgok a zsírral pedig oldható vegyületeket alkotnak. A fahamuból készült lúgot évezredekig használták ruha mosására. Ismerték a habzó anyagot tartalmazó szappangyökeret is.

Az idősebb Plinius szerint szappant, vagyis sapot először a gallok és a germánok készítettek, de nem tisztálkodásra, hanem a hajuk szőkítésére. A mai értelemben vett szappan első biztos említése 385-ből származik. 800 táján már általánosan elterjedt a szappanfőzés. Faggyút és hamuzsírt főztek össze nagy üstökben. A kenőszappant pedig a 12. század óta ismerik.

A faggyúból főzött szappanok egyáltalán nem voltak kellemes illatúak. A kemény toalettszappant az arabok találták fel, olívaolajból és fahamu lúgjából készítették. Illatosították is, de ezt az import luxuscikket csak a jómódú emberek tudták megvásárolni.

A 19. században terjedt el jobban a növényolajból készült szappan. Nagyüzemi gyártása William H. Lever nevéhez fűződik. Nemcsak kellemesebb illatú és jobban habzik, mint a faggyúszappan, hanem olcsóbb is, különösen ha melléktermékét, a glicerint nem hagyják benne, hanem só hozzáadásával kicsapatják belőle. A glicerin a robbanóanyagok gyártásának fontos alapanyaga. Az élelmes Mr. Lever néhány év alatt milliomos lett találmánya segítségével. Fritz Henkel pedig a mosószódát keverte vízüveggel - ő a mosópor atyja.

A hirdetőoszlop története

Ma már úton-útfélen, jártában-keltében hirdetőoszlopokba, óriásplakátokba, szórólapokba és egyéb reklámanyagokba botlik az ember. Olyannyira sok van belőlük, hogy szinte már fel sem tűnnek, sokszor bambán megyünk el mellettük. Ám valószínűleg nem volt ez mindig így. Vajon milyen múltra tekint vissza az első hirdetőoszlop?

 

A hirdetőoszlop a XIX. század közepe táján "született". Létét egy pozsonyi nyomdásznak, Litfass Ernőnek köszönheti. Őróla nevezik Németországban ma is Litfass-oszlopnak. Litfass Ernő Sopronban, majd Bécsben volt nyomdászsegéd, később pedig Naumburgban, majd Berlinben alapított saját nyomdát. Naumburgban állította fel a piac közepén az első, kőből készült hirdetőoszlopot, amelyen eleinte csak saját nyomdájának árait tette közzé. Ám ennek az oszlopnak olyan nagy sikere volt, hogy rövidesen egész Német-, majd Franciaországban is elterjedt.

Az utcai hirdetések nyomaira már az ókori római leletekben is találunk utalást. Ezeket az utcai "reklámokat" albumoknak nevezték, amely szó az "albus", fehér jelentésű melléknévből származik. Értesítések közhírré tételére falrészeket meszeltek fehérre, és azokra fekete vagy piros betűkkel festették a hirdetményeket. Egy Pompeiiben kiásott ház falán ez olvasható: "Vándor, haladj innen a 12. toronyig, ott Sarinusnak bormérése van. Látogasd meg azt. Üdv veled!"

Végezetül pedig olvasd el Móricz Zsigmond véleményét a reklámról:
"Hiszen még a pap se szégyelli, hogy meghúzassa a harangot, hogy az emberek megtudják, hogy most lesz az istentisztelet. És felállítják az útfélen a kereszteket, mint a vallás hirdetőoszlopait, vagy ahogy Karinthy mondja, az égen a hold és a csillagok az Úristen fényreklámjai az éjszakában. Hát ha még az Úristen se szégyelli tudomásul hozni az embereknek, hogy íme, itt van az ő boltja, a mindenség, a legjobb világ minden világok között: akkor az én kormányom szégyellje? meg az én kiadóm ne mívelje? vagy én magam mindent meg ne tegyek, hogy az emberek megtudják, hogy van valami eladni valóm? S hogy ez az eladni való minden eladni valók közt a legjobb és legeladnivalóbb?... Úgy gondolom, hogy akik a reklám kérdésével foglalkoznak, ebből kell, hogy kiinduljanak: az emberiség általános művelésébe kell bekapcsolódni. Ha az általános műveltség bizonyos fokra ér, akkor már a reklámnak nem kell csábítónak és félrevezetőnek, csak felvilágosítónak és értesítőnek lenni... Egy ilyen nagyszabású és kulturális célú reklám szolgálatában aztán az írók és művészek is megtalálhatják azt a szerepet, amely nem volna dehonesztáló reájuk. Ugyanis a művész az örök szépnek, az örök értéknek a képviselője és sohasem a pillanatnyi haszoné..."

Miért nem tudjuk magunkat megcsiklandozni?

Csiklandós vagy te is? Gondolom, ugyanis az emberek nagy százaléka érzékeny a csiklandozásra valamely bőrfelületén. Ám azt biztosan te is tapasztaltad, hogy magunkat még a legérzékenyebb pontjainkon sem tudjuk megcsiklandozni. Vajon mitől lehet az, hogy ha más ér hozzánk, mégis nevethetnékünk támad?

 

Paul Bay, a University College London kutatója, dr. Randall Flanagan, a Queen's Egyetem pszichológusa és Daniel Wolpert, a Cambridge Egyetem kutatója érdekes kutatási tapasztalatokat szereztek. Azt vizsgálták ugyanis, hogy milyen erősnek érezzük a saját testünkre mért ütéseket, érintéseket.

A vizsgálati alanyaik bal mutatóujjára erőérzékelőt szereltek, melyet a jobb mutatóujjukkal ütögettek. Az érzékelőhöz kapcsolt apró motor pontosan akkora erőt gyakorolt a bal mutatóujjra, mint amekkorát a jobb kifejtett.


Az eredmény rendkívül érdekesnek bizonyult. Hiszen az alanyok minden esetben arról számoltak be, hogy gyengébbnek érzik a saját maguk által kifejtett ütést, mint amikor más ütött ugyanakkora erővel a passzív ujjukra. A vizsgálat egyik szakaszában az érzékelőket eltávolították, így az alanyok jobb kezükkel a levegőbe ütöttek, a kis motor azonban megütötte bal mutatóujjukat. Bár tapasztalták, hogy jobb kezük nem érint semmit, ebben az estben is csökkent ütésérzékelésről számoltak be. Az is kiderült, hogy ha a jobb mutatóujj ütését késleltetve vitte át a motor a bal mutatóujjra, az alanyok annál erősebbnek érezték azt, minél több idő telt el a mozdulat megindítása óta.

Ennek oka a kutatók szerint az, hogy a saját magunk által indított érintésekre előre felkészülünk, és automatikusan csökken, vagy megszűnik érzékelésünk ezekre az ingerekre. Ezért van az is, hogy nem tudjuk saját magunkat megcsiklandozni, hiszen a csiklandozás lényege a meglepetésszerűség, előre megjósolhatatlanság. Ezt saját magunk esetében nem tudjuk biztosítani, hiszen mozdulataikat előre megtervezzük.

 

Egy kis fürdőtörténet

Vajon szerették eleink a strandolást vagy inkább fürdőzést? Tavasszal, egészen pontosan március 22-én ünnepeljük a víz világnapját, ez éppen jó alkalmat adhat arra, hogy áttekintsük a Kárpát-medencei fürdőélet kezdeteit és máig tartó fejlődését. Tartsatok velünk!

 

Hazánk területén már az ókorban bizonyítottan léteztek épített fürdők. Hogy valamiképpen az azt megelőző korok emberei is fürödtek, valószínűnek látszik, de erről nem maradt fenn emlékünk. A II. századi pannóniai katonai fürdők romjai az elsők, melyeket feltártak a kutatók. Tudjuk, hogy a Római Birodalomban a fürdő a társas élet fontos színtere volt. Mikor Pannónia római provincia lett, külön katonai és polgárvárosokat építettek. Máig láthatók Aquincumban a katonai Thermae Maiores és a polgároknak készült gömbkupolás Fortuna Augusta maradványai. Ezekbe a mai Római fürdő forrásainak vizét 4 km-es vezetéken, elosztótartályokon keresztül vitték, és víztornyokban tárolták. Vidéken is épültek nem csak köz-, de magánfürdők, máig 15 emlékei kerültek elő többek közt Nemesvámos-Balácapusztán, Balatongyörökön, Örvényesen, Balatonfüreden. E fürdőkben hideg-, melegvizes medence, gőzfürdő, dögönyöző és pihenő volt.
Következő állomásunk az Árpád-kor. Hogy a római kortól idáig mi történt a fürdőzés terén, nem tudjuk. Azonban a magyar államiság kezdetétől újra vannak adataink. Épület ugyan nem maradt fenn, de az oklevelek bizonyítják a magyarországi fürdők meglétét. E korban, persze szó sem lehet társaséletről e területen, gyógyító fürdő azonban jócskán akad. Az első erre utaló írás 1015-ből való: Szent István király adománylevele lehetővé teszi, hogy a pécsváradi bencés apátságban nyolc fürdőszolga segítse a betegápolást.

 

Ugyancsak régi, 1238-as írás tanúsítja, hogy III. Béla első felesége 1170 és '80 között közfürdőt építtetett Esztergomban.
Budát a forráscsoportok szerint osztják ketté: a Gellérthegy alján fakadók az Al-, a rózsadombiak a Felhévíz területét látják el gyógyvízzel. 1178-ban említik a felhévízi máltai lovagrendi ispotályt.
1199-ből pedig olyan szövegemlékünk van, melyben a mai balfi fürdő szerepel, ami római eredetű (!), és Wolfss vagy Farkasd néven ismert.
A következő időszakban újra kellemes időtöltéssé is válik a fürdőzés. Zsigmond korában külön említik a budai várfalon kívüli meleg fürdőket, s Bakócz Tamás egri püspök számadásában is van egy tétel az egri meleg fürdő felújításáról. Ez még a XV. század. A következő már Mátyás kora, akinek nagy (úszó)medencés királyi fürdőjéről Oláh Miklós esztergomi érsek tudósít. Ő tájékoztat a Duna partján fakadó hévízforrásokról is, melyekbe a köznép járt gyógyulni. Miksa császár követe leírásában megemlékezik II. Lajos forró fürdőiről. Érdekes momentum, hogy e rendkívül forró vizű fürdőkben úszkáló halakat látott! Elképzelhető, hogy e félmondat csak kivételes képzelőerejének bizonyítéka...
A török idők következnek, s szinte mindenki hallott a török fürdőkről (ilidzsákról). A rituális mosakodás vallási előírás a mohamedánok számára, szükség volt hát nagyszabású építkezésekre. Hogy ezek közt sok volt az átépítés, a török fürdők faragott kövei bizonyítják - ugyanis szintén vallási törvény tiltja meg nekik a szoborfaragást. Legismertebb fürdőik a Kücsük ilidzsa (Rác fürdő elődje), a Zöld oszlopos ilidzsa (Rudas), a Nyitott tetejű ilidzsa, a Tahtali ilidzsa (Lukács), s a Császár is török elődre épült; vidéken a három pécsi, a gyulai és egri fürdők.

 

Ha gyógyerejűként is ismertek voltak a hazai hévízforrások, hírük sokáig csak tapasztaláson alapult, esetleg csodás erő nyilvánult meg a vallásos buzgósággal oda zarándoklók előtt. A felvilágosodás kora azonban ismerni akarta a bennük rejlő erők titkát. Mária Terézia 1763-ban elrendelte a fennhatósága alá tartozó gyógy- és hévizek tudományos felmérését. Fia, József ezek hasznosítását is elhatározta, mégpedig a következőkben: gyógyturizmus, régiófejlesztés, foglalkoztatás és kereskedelmi forgalom. Megkezdődik a nagy fürdőhelyek építése. Bár az eredeti elképzelés a vízgyógyászat fejlesztését tűzte ki célul, a polgárosuló magyarság divatból is fürdőkbe, a reformkorban pedig hazafiságból hazai fürdőkbe járt. Rájuk aztán igazi idegenforgalmi ág épült, melyet nem csak útikönyvek és újságban megjelenő fürdőlevelek népszerűsítettek - valóságos romantikus fürdőirodalom született. A társasági élet terei az elmaradhatatlan angolkert, mely kicsiben és koncentráltan sugározza a természet gyógyító erejét, s a promenád, mely az ivókúrák napi pohár ásványvizének fogyasztását teszi lehetővé kellemes reggeli séta során. Némely fürdőkben kápolna, másutt színház is épült, s sokhelyütt bálterem. A XIX. század végétől szállodákat emelnek a kényelmes, hosszabb tartózkodás érdekében. A Millennium évében már 286 fürdőhelyet tartanak nyilván.
1934-től a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság hatalmas munkával világszerte ismertté teszi a magyar gyógy- és hévízkincset. Hazánk adottságai tehát ma is világszínvonalúak e téren. Éljünk velük, s élvezzük minél többen!

A népetimológia gyöngyszemeiből

Hogy mi a népetimológia, tán legkönnyebben a nagyhírű vígjáték, a Hyppolit, a lakáj egyik jelenetéből érthető meg:
"A cseléd belépve mondja:
- Hippodrom.
Gazdái értetlenül merednek rá:
- Micsoda??
- Egy úr jött, s aszonta, jöjjek be, s mondjam azt, hippodrom.
(Megfeszített fejtörés után:)
- Talán Hyppolit?
- Úgy is lehet mondani, kérem, csak úgy nincs semmi értelme."

Az etimológia a nyelvtudomány egyik ága, a szófejtés. A népetimológia törekvés az ismeretlen szavak értelmezésére, mely sokszor mulatságos eredményeket szül. Célom bemutatni, milyen szórakoztató lehet a nyelvészet, ezért a lehető legtágabb körből hozok példákat.
Történetileg a régmúltba nyúlik földrajzi neveink népies magyarázata. Így a Vértes az Árpád-korban Béla király és a magyarok elől futó német seregek elhajigált páncéljairól, vértjeiről kapta nevét. Veszprém szintén elődeink vitézségét hirdeti: itt szlávok menekültek előlük ész nélkül, drága, de nehéz prémjeiket veszni hagyva. Egy szépséges lányról, Harkáról szól a mese, akit az ördög feleségül kért. Ám az anya, furfangos vénasszony, megmentette lányát, ráadásul az ördög gyógyvizet fakasztott, mikor kénköves lángok közt visszaugrott a pokolba. Így keletkezett Harkány híres fürdője, s máig őrzik névadójuk emlékét - a néphit szerint. Nagyváradtól délkeletre hátborzongató településre bukkanhatunk. Vércsorog eredeti nevének (Vircsalag volt) jelentése elhomályosult, s a kései utódok szégyellték ezt a badar nevet, hát értelmet adtak neki egy kis átalakítással.

 

Máig fennmaradt ez a jó kis népszokás. Nemrégiben egy kereskedelmi adásban bukkant fel a pizzai ferde torony. Mert ha az olasz várossal nem is, a lepénnyel szinte mindenki találkozott már.
Térjünk vissza a múltba! Ha egy különös vadságú ember vagy állat megjuhászodik, az szelídülést fejez ki. Eredete a rég kihalt joh, jonh: szív, belső jelentésű szó. Nem tűnt el viszont a pásztormesterség, s úgy látszik, a juhászok példásan békés emberek voltak. Ennél egyszerűbb és tréfásabb a peronoszpóra népies neve: fene rossz por. Ez kifejező, igaz, ráadásul a külföldi is érti. Szintén idegen, latin szó elferdítése a kapcáskodik, mely az álnok captiosusból a létező kapcarongy mintájára alakult. S máris megszülethetett a kapcabetyár!
No, nézzünk valami igazi csemegét! Receptben található utasítás: "Ezután elkészítjük karamellből a dobot." Ugye, kitaláltátok: a Dobos József cukrász által kreált dobostorta kései parafrázisa ez.

 

Tudatos szóferdítésekkel az irodalom szolgál. Sokan szeretik Lázár Ervin meséit, például a Berzsián és Didekit. S hogy a gyermekek miért nevetgélnek olyan jót ezeken? Mert hisz ez az ő műfajuk, gondoljunk csak a klasszikussá vált, mégis szinte minden gyerekszájon újraszülető Géza malacra. ("Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra." - írta Weöres Sándor.) Szintén óvodás termés, jó húsz-harminc éve az ÉS közölte: "november 7-én az Auróra szurkáló megadta a jelt a forradalomra."
Sok vicc is született a népi szófejtés eredményeként.
Milyen hangnemben szól a macskazene? - Kan-dúrban.
Mi az aszkézis? - A majom lába, mert az kéz is.
Hova jár gyakran a tűzoltó? - Háztűznézőbe... És így tovább.
Nem baj, ha űzzük mi is ezt a mesterséget, de vigyázzunk arra, hogy ne a tudatlanság vezessen, mint a pisai torony esetében. A szófacsarás sok hírességünk - Karinthy, Kosztolányi, József Attila, Radnóti és mások - kedves időtöltése volt, és az agy kreativitását fejleszti. Hogy még szórakoztat is, mázli. (Híres kínai szobafestő...)

Az olasz és a magyar Velence története

Az olaszországi Velence városában most zajlik a karnevál, ami az egyik legnagyobb esemény évente a csatornák gyönyörű városában. Jártál már ott? Hallottál már a város történetéről? És a magyar Velencééről? Hiszen nálunk is van egy hasonló nevű település. Vajon van valami köze a kettőnek egymáshoz?

 

Lássuk először az itáliai, vagyis a tengerparti Velence történetét! A természet erői hozták létre a színteret: a lagúnák és szigeteik a jégkorszakbeli hatalmas folyamáradatok és a tenger küzdelmének szülöttei. Az Alpok gleccser szaggatta törmelékei folyamatosan a tengerbe sodródtak, az Adria hullámai viszont a hordalékot a part előtt elteregették - így a nyílt tenger és a partok lapályaiba nyúló sekélyebb tengerrész között nagy túrzások, hosszú szigetek keletkeztek. Az ekképpen létrejövő belső tenger, a lagúna 6-10 km szélességben ékelődik a nyílt tenger és a szárazföld közé. A part felé mindinkább elmocsarasodik, ez az ún. holt lagúna. A lagúna másik, eleven részébe viszont bejut a tenger kisméretű apálya és dagálya, a vize tehát együtt él az Adriával, így nem mocsarasodik el, ez az élő lagúna, ilyen lagúnából nőtt ki Velence.

 


Az 500-as években a népvándorlás zűrzavara elől egyre többen menekültek a lagúnák szétszórt szigeteire, ahová már nem ért el a szárazföldet meghódító lovas népek tényleges hatalma. A letelepültek itt halászattal és sólepárlással keresték kenyerüket, korszerűen művelték szigeteik földjeit és vezetőiket, a tribunokat maguk választották.

Néhány száz év alatt a primitív közösség már nagyobb egységbe tömörült, a szigetek benépesültek, kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni, feltöltve azok vízét a behordott földdel, ideszállított kövekkel. A szigetek közti szorosok csatornákká kezdtek szűkülni, a mai városközpontban, a Rialto-szigeten kialakult a város magja. A lakosság osztályokra kezdett tagozódni. A közös érdekek szorosabbra kovácsolták a szigetek közösségeit, a communákat, tribunjaik 697-ben közös főnököt választottak, Paulicius Anafestust, az első doge-t, s ezzel megkezdődött a Velencei Köztársaság 1100 évig tartó külön élete.

 


A város tengeri hatalommá fejlődött: a 9. században kereskedelmi kapcsolatai már a Kelet-római Birodalom egész területét behálózták, sőt az arab államokra is kiterjedtek. 827-ben hazahozták Szent Márk evangélista hamvait Egyiptomból, ő és szárnyas oroszlánja azóta Velence szimbólumává nőtt, maga az állam Szent Márk Köztársaságnak nevezte magát.
A 10. században az állam irányítását a Nagytanács vette át, a doge mellé 6 tagú testületet állítottak, a signoriat, az igazgatási teendőket a procuratorok, az igazságszolgáltatást egy 40 tagú testület látta el.

A Kelet-római Császárság a normannok ellen nyújtott segítség fejében 1080-ban egész Dalmáciát és Isztriát Velence birtokába adta. A város igazi felvirágzását azonban mégis a keresztes hadjáratok hozták meg. Velence növekvő hatalmi súlyát mutatja, hogy a pápa és a német -római császár küzdelmében III. Sándor pápát segítette győzelemre.

A régi város bizonytalan talajra épült faházait időszakonként óriási tűzvészek pusztították el. A gazdaggá vált Velencében kő- és márványépületeket emeltek helyükbe a talajba sűrűn vert cölöpök ezrein. A dalmát partok tölgyei és fenyvesei mellett Libanonból hoztak cédrusokat, hogy a középkor legpompásabb városa felépülhessen.

 


A zsákmány felébresztett a másik hajósállam, Genova irigységét, mely eddig eredményesen kereskedett Bizánccal és telepei a Krími-félszigetig értek. Velence kisemmizte társait s ezzel megkezdődött a két tengeri köztársaság több, mint 100 évig tartó háborúja, melyben végül Genova vesztett. Az 1400-as években így Velence hatalma a tetőfokára hágott: 45 csatahajóval és gályáival a tengerek urává vált, állami bevétele 1400000 arany volt. Egy szép patríciuslány házassága révén még a viruló Ciprusi Királyságot is megszerezte. A háttérben azonban már sokasodtak azok a tényezők, melyek Velence hanyatlásához vezettek, s a 17. század során már világossá vált, hogy a tengeri forgalom az óceánokra tolódott, ahol más hatalmak szerezték meg a vezetést. Velence 1718-ban végleg elvesztette gyarmatait.

Az elöregedett köztársaságot Napóleon, a forradalom tábornoka eltörölte: előbb az osztrákoknak engedte át, majd az Olasz Királysághoz csatolta, bukása után a város ismét az osztrákokhoz került. 1848-ban itt is volt népfelkelés: Manin Daniel vezetésével kikiáltották a Köztársaságot, de Radetzky marsall elfoglalta a várost. Velence csak 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz. Ezeréves hatalmának vége, ma már inkább a művészek és a turisták városa.

 

A magyar
Velence látképe
A magyar Velence látképe


És most lássuk a magyar Velencét! A Fejér megyei községet azért nevezték el őseink a világszerte híres gyönyörű olasz városról, mert a magyar helység első telepesei az olasz Velencéből valók voltak. A Fejér megyei település a Buda és az Adriai-tenger között futó fő kereskedelmi út mellett feküdt, így már a római korban komoly településnek számított a Savaria és Aquincum között futó hadiúton. A középkorban valószínűleg székesfehérvári épületeken dolgozó olasz mesteremberek éltek itt. Érdekes megjegyezni azonban, hogy a mai magyar Velence név csak a 16. század elejéről való. A régiek Venőcének, majd Venencének nevezték mind az olasz várost, mind pedig a magyar helységet. Az 1930-as években a magyar község, Gárdonyhoz hasonlóan, üdülőfaluvá vált, komoly fejlődésnek indult. Az 1970-es években itt épült meg az ország első Ifjúsági és Kiránduló Központja. 2004-ben városi rangot kapott a település.

A közös név tehát nem véletlen egybeesés, a magyar Velence az olaszról kapta a nevét.

Száz éves lett a Szent István Bazilika

A főváros egyik legszebb épülete, a főváros tulajdonában álló Szent István Bazilika száz esztendős lett. A Szent Jobbot őrző neoreneszánsz és klasszicista stílusú épületben ez alkalomból dr. Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergom-budapesti érsek mutatott be hálaadó misét.

 

A bazilika szó jelentése királyi ház, mely kitüntető címet nem minden templom érdemelhet ki. A görögkereszt alaprajzú, kilenc osztású térrel rendelkező épület kupolája 96 méter magas, mi megegyezik a Parlament magasságával, így már messziről is jól látható a pesti épületek között. Hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége az országban a második legnagyobb, a Budapesten pedig a legnagyobb templom.

Hatalmas méreteivel méltó módon kápráztatja el a látogatókat, hiszen 4147 m2 nagyságú területet foglal el. Hossza 86, szélessége 55 méter, a 80 méter magasságot is elérő tornyaiból pedig páratlan kilátás nyílik a városra. A nagykupola belső magassága 65 méter. A jobb oldali toronyban kondítják meg az ország legnagyobb, 9 tonnás harangját, a templombelsőben pedig 8500 fő helyezhető el kényelmesen.

A régi Lipótváros közepén álló templomot valójában 1851-ben kezdték el építeni, a Belső-Lipótváros legtöbb házát is tervező Hild József elképzelései alapján. Amikor Hild 1867-ben meghalt, Ybl Miklós vette át a tervek készítését, s az ő irányításai alapján folytatták a munkát. Ybl többnyire neoreneszánsz ízlést képviselt, amit remekül összhangba tudott hozni Hild klasszicista koncepciójával. Az ő halála után 1889-ben Kauser József vette át a belső terek kialakítását, és végül ő is fejezte be a munkát, 1905-ben.

A Szent István-bazilika belső tere gazdagon díszített képzőművészeti alkotásokkal. Olyan jeles művészek kezenyoma csodálható meg, mint Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly, Stróbl Alajos, Fadrusz János, Pátzay Pál vagy Ferenczy Béni, kik mozaikkal, festményekkel, szobrokkal járultak hozzá a díszítéshez. A homlokzati timpanon szoborcsoportját, a toronyfülkék szobrait, a szentély és a kupola külső szobordíszét Fessler Leó készítette. A templom védőszentjének, István királynak két, Stróbl Alajos által készített szobrát pedig az előcsarnokból nyíló kapu felett és a főoltáron helyezték el.

 

A szentély mögötti Szent Jobb-kápolnában őrzik a keresztény magyar államiság legnagyobb becsben tartott ereklyéjét, a Szent Jobbot, Szent István király mumifikálódott jobb kézfejét, melyet minden évben augusztus 20-án díszes körmenetben hordoznak körbe a templom környékén.

Az épület az utóbbi évtizedekben jelentős felújításon esett át, minek következtében külső-belső teljes megújulása után gyönyörű lett és ragyog. A századik évforduló napján pedig este hat órai kezdettel dr. Erdő Péter bíboros-prímás, Esztergom-budapesti érsek tartott hálaadó misét, melyen részt vett Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és felesége, Mádl Ferenc korábbi köztársasági elnök, Orbán Viktor volt kormányfő és felesége, Antall József néhai miniszterelnök özvegye és Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár is.

Kelet kozmetikuma

Az emberiség hosszú évezredek óta rabja a szépségnek. Persze az mindig változó, hogy egyes kultúrák, népcsoportok a különböző korokban mit tartanak ellenállhatatlanul vonzónak, gyönyörűnek. Kezdetben csak a természetben fellelhető anyagokat tudták használni szépészeti célokra, főleg a növényeket. Melyik volt ez a népszerű növény Kelet népeinél?

 

Ez a szépítőszer nem más, mint a henna - latin nevén Lawsonia inermis -, egy gyógynövény, mely apró kerek leveleiről, bogyószerű magvairól ismerhető fel. Kedves piros, fehér, illetve rózsaszínű, négyszirmú virágocskái vannak, a közepéből hosszan kinyúló bibével. Eredetileg Egyiptomból származik, jól viseli a száraz, forró éghajlatot. Itt a körmök és a haj mumifikálására használták. Arról nem találni érdemleges információt, hogy a hétköznapi szépségápolásban is részt vett-e, de elképzelhető. A 12. században a perzsák által került Indiába és hamar népszerű lett India mellett az egész Közel-Keleten, Szudánban. Ezeken a területeken termesztik is, de legjobban a trópusi klímát szereti. Akár négy és fél méteresre is megnőne, valójában két és fél- háromméteres korában kell learatni, évente háromszor.

Számos különböző neve és változata ismert. Hívják hennének, Al-khanna-nak, Al-Henna-nak vagy lawsoniának. A virágok olaját évszázadok óta használják illatszerként. A henna hűsítő hatására Rádzsasztán, Pandzsáb, Gudzsarát sivatagi népei jöttek rá elsőként. A megőrölt pépbe mártották kéz- és lábfejüket, s így könnyebben elviselték a pusztító hőséget. Azt is észrevették, hogy a pép eltávolítása után a hűsítő hatás mindaddig megmarad, amíg a szín kitart.
Az emberi kreativitásnak köszönhetően megjelent és nagyon hamar elterjedt a hennapép testre történő festése, a testrészek díszítése. Olyan szintre fejlesztették a hennafestés technikáját, hogy később már anyáról lányra szállt a mesterség, a különböző motívumok rajzolásának metódusa, a szimbólumok jelentése.

 

Mivel ilyen különleges hatóerővel ruházták fel, ezért érthető, hogy a legjelentősebb hennaalkotások mindenhol az esküvői mehndik voltak. Olyan mélyen beivódott az esküvői szertartások "gyökereibe", hogy még a mai napig is használják. Egy ilyen esküvői hennafestés nagyon sok időt vett igénybe, ami türelmet követelt a menyasszonytól, de egyben alkalmat kínált a lelki felkészülésre, befelé fordulásra is. Úgy tartják, ha valaki hennáztat az esküvői szertartás előtt, szeretni fogja az anyósa. Ha állja a hosszú, gyakran 24 órás testfestést, türelmes, kitartó, célratörő ember, aki őszinte tisztelettel és hűséggel hódol a hagyományoknak. Egyes tájakon belerejtették a festésbe a vőlegény nevének kezdőbetűit is. Ha az ifjú férj megtalálta nevét, akkor ő lett a ház ura, ha nem lelt rá, akkor az asszony viselte a nadrágot.

 

Az esküvő ugyan a legjelentősebb festési alkalom volt, a legtöbb nagy ünnepség alkalmával szintén megjelentek a nőkön a hennamotívumok. Természetesen minden kultúra kifejlesztette a sajátos díszítőelemeit, sablonjait, mintáit. Így mára külön beszélhetünk a jellegzetes indiai festésekről, amelyekben főként az indás mintázatok jellemzőek; az afrikai népeknél megjelenő geometriai ábrákról; vagy az araboknál oly jellemző nagyobb virágmotívumokról, és így tovább. A mehndi festése ugyanakkor hamar elterjedt - és terjed napjainkban is - a nyugati kultúrákban.
A hennát gyógyító célokra is használják. Indiában és Észak-Afrikában bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák nagy előszeretettel. Fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása is van, ezért gyakran használják kisebb karcolások ellátására, égési sérülések és ekcéma kezelésére. Ezenkívül pozitív hatást gyakorol húzódásokra, reumás fájdalmakra, és ízületi gyulladásokra. Lábfejre kenve hatásos lábgombásodás, tyúkszem, vízhólyag ellen, ecettel keverve pedig fejfájásra. Európában is ismert, hogy remek hajkondicionáló, jól használható korpásodás ellen, megállítja a hajhullást.

 

A növényt két kő között vagy a helyi malomban őrlik porrá. Őrlés előtt növényi olajjal meglocsolják, hogy kíméljék a malmot, és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségét. A hennaport lehűlése után légmentesen zárva tárolják, csak így őrzi meg minőségét. A port, a végső fázis, a csomagolás előtt még egyszer átszitálják, minél többször teszik ezt meg, annál erősebb lesz a színhatása.
Ezt a növényt már Kleopátra is használta, hogy még szebbé varázsolja külsejét. Madonna pedig a Nyugat számára tette divatossá a 20. század végén. Manapság éppúgy a test díszítésére használják, mint régen, de megjelentek az absztrakt motívumok, nonfiguratív minták is. A nyugati ember rohanó világában azonban a tradicionális minták és ceremóniák jobbára háttérbe szorultak: napjainkban készülhet hennafestés akár a hétvégi buli alkalmából is. A tradicionális alkalmazás sem tűnt el: egyre több esküvőn látni hennafestést a menyasszonyon, vagy a koszorúslányokon. Gyakran díszítenek bindivel is, ami olyan testékszer, amelyet könnyedén felragaszthatunk a test vagy az arc különböző pontjaira.

Málnatörténelem

Minden medve szereti, de többnyire az emberek is. Vadon termő fajtája éppolyan zamatos, mint a kertekben termesztett. Egy késő tavaszi, kora nyári gyümölcsről van szó, vagyis a málnáról, ami már igen régóta fogyasztható Magyarországon. De vajon pontosan mióta? Lássuk tehát a málnának, avagy sokunk kedvencének a történetét!

 

Gondoltad volna, hogy a málna őshonos Magyarországon? Ha jobban belegondolunk ebbe, akkor nem is olyan nehéz elhinni, hiszen több népmesénkben is szó van erről a finom erdei gyümölcsről, amit nemcsak a mackók és egyéb állatfajok, hanem az ember is igen megszeretett.

A Kárpátoknak és előhegyeinek - a magyar középhegységeknek - sokféle őshonos gyümölcsfajtája van. Ezek közé tartozik a vadalma, a vadkörte, a berkenye, a vadcseresznye, a galagonya, a kökény és a málna is. A XIX. században, amikor az erdőkben folytatott gyűjtögetésnek (gally-, gomba-, gyógynövény-, gyümölcsszedés) a szegény emberek életében olykor igen nagy jelentősége volt, sok málnát gyűjtöttek be a tölgyerdők széleiről, tisztásairól, és ez a szokás egészen a XX. század közepéig tartott. Talán ekkortájt merült fel az a gondolat, hogy a kertekben is termeszteni kellene a málnát.

 

Az életmód megváltozásával ez el is kezdődött, és a termelőkedv fokozódásához hozzájárult az is, hogy az akkoriban hozzánk került málnafajták alig valamivel voltak kevésbé illatosak, ámde nagyobb szeműek, mint az erdőben termettek.

A málnanövény úgynevezett félcserje. Ez azt jelenti, hogy a vesszői csak két évig élnek: az első évben kifejlődnek, a másodikban elágaznak, virágot fejlesztenek, és gyümölcsöt érlelnek, majd elszáradnak. Az elpusztult vesszőket új sarjak pótolják. És ami nagyon nagy előnye ennek a növénynek, az az, hogy nagyon gyorsan termőre fordul: az ültetés utáni évben vesszőket fejleszt, és a rákövetkező évben már terem is. A málnatövek 8-10 évig hozzák gyümölcsüket, azután már ajánlatos más helyre telepíteni a sarjakat.

 

A málnafajtákat két nagy csoportba lehet osztani: az egyszer termők és a kétszer termők csoportjába. A házikertben mindkettő fajta megél, ám a kertészek általában az egyszer termőket szokták ültetésre javasolni.

Azt mindannyian tudjuk róla, hogy finom, de vajon mennyire egészséges? Jó hírem van, a málna igen értékes gyümölcs. Egyrészt azért, mert viszonylag korán érik, amikor még nemigen van más gyümölcs. Emellett jelentős mennyiségű cukrot, szerves savakat, C-, B1-, B2-vitamint tartalmaz.

Ha lehet, akkor frissen fogyaszd, lehűtve! Ám hűtőszekrényben - takarás nélkül - legfeljebb 2-3 napig tartható el, utána gyorsan megpenészedik. A málnából lé, szörp és lekvár is készíthető, valamint mélyhűtésre is kiválóan alkalmas.
Ám ha engem kérdezel, legjobb nyersen fogyasztani, akkor a legzamatosabb!

A szamóca, avagy a földieper története

Talán nincs is csábítóbb, ínycsiklandóbb tavaszi gyümölcs a földiepernél. Nemigen akad ma olyan ember, aki ne szeretné. Magában, cukorral, tejszínhabbal, szörpként, sőt lekvárként is fogyasztják ezt a zamatos gyümölcsöt. Azt tudjuk, hogy finom, de vajon egészséges-e?

 

Először is tisztázzuk a nevét! Manapság ugyanis az eper elnevezés a gyakoribb, de melyik lehet a helytálló, az eredeti: az eper vagy a szamóca?

A szamóca eredetileg vadon terem, apró kis, piros gyümölcs, amellyel sok-sok erdőben találkozhatsz, ha a szarvasok le nem legelik előled. Jellegzetes illata és zamata van. Ennek a nemesített, termesztett változatát nevezik földiepernek, ez terem ma a kertekben, és kapható a zöldségesnél. A földieper nagyon hasonlít a szamócára, ám annál jóval nagyobb. Nem keverendő azonban össze a faeperrel, amely a fákon terem, fehér vagy sötétbordós, lila színű, és régen a vándorok eledele volt.

 

A termesztett szamóca eredetét Kelet-Ázsiába teszik, de a vadon élő szamócát már az ősember is gyűjtögette, fogyasztotta. A római kori írásos anyagok már megemlékeznek a vadon termő szamóca fogyasztásáról, de ismert volt a germánok körében is, akik - mai szóval méregtelenítőként - nagyobb mennyiségben fogyasztották. Termesztése a XV. század környékén kezdődött, majd számos keresztezés, finomítás után alakultak ki a ma termesztett fajok.

A virágzás után egy hónappal már érnek a szemek. A szamóca folyamatosan érik, ami azt jelenti, hogy az érés alatt 2-4 naponként lehet szüretelni. Mivel érzékeny gyümölcsről van szó, érdemes kora délelőtt szedni, amikor már nem harmatos a szem, és még nincs túl meleg. A meleg és a pára káros a gyümölcs további eltarthatósága szempontjából.

 

A szamócával nemcsak mint táplálékkal találkozhatunk, hanem jelképként is jelentős volt. Díszítő elemként rajzolták, hímezték. Hármas levélalakja a Szentháromság jelképe lett, sok helyen még három szem szamócát is áldoztak. A szegényebb emberek körében azonban egyszerű gyümölcs maradt, amelyhez szinte elsőként jutottak hozzá a téli hónapok után, és amelyről azt tartották, hogy bármennyit ehet belőle az ember, mégse lakik jól tőle.

 

És micsoda egészséges! Üdítő, fiatalító gyümölcs, vértisztító hatása van. Jó a májbajok ellen, valószínűleg oldja a máj zsírlerakódásait, csökkenti a koleszterinszintet is. Intenzív a sóoldó hatása, ez az oka annak, hogy a húsevők (a mindenevő életmódot folytatók) néha nagy mennyiségben történő fogyasztása mellett kiütéseket kapnak tőle. Ám ettől nem szabad megijedni, mert néhány nap alatt megtisztul a szervezet, a kiütések elmúlnak. Fogyasztása javasolt a lábadozóknak is; húgyhólyag-, vese-, májgyulladásban szenvedőknek.

A földieper a friss fogyasztás mellett kiválóan alkalmas szörpök, dzsemek, befőttek készítésére, lefagyasztható, ám készülhet belőle bólé, sütemény, fagylalt, turmix és még ezernyi finom falat. Tartósításra a sötétebb színű fajták a legalkalmasabbak. Az erdei szamóca nem alkalmas eltevésre, mert magvaiban keserű anyag található, amely rontaná az eltett gyümölcs ízét. Azonban a vadon termő szamóca leveleit gyógyteák elkészítéséhez, izzasztóként használják.
A szamóca frissen szedve a legfinomabb. Fogyaszd, ahogy jólesik, ám cukor nélkül érezhető igazán a gyümölcs aromája, zamata!

Margitka

Mi a hasonlóság a Margit-híd és az Eiffel-torony között? Épülhet-e a Lánchíd mellé egy mérföldes körzeten belül másik híd is? Luxus-e Budapestnek két hidat is üzemeltetnie? Lehet-e utólag szélesíteni egy hidat? Nézzük csak szép sorjában: hogy is volt ez akkoriban?

 

A Duna Pest-Buda közti ékessége immár huszonhat éve a Lánchíd volt, mi egyre csak görnyedezett és roskadozott a mind nagyom forgalom alatt. A város vezetősége is jobbnak látta könnyíteni a terhet, ezért már mentesítő gőzösök forgalomba állítását fontolgatták. Másik híd építésének lehetősége sokáig azért nem merült fel a fejekben, mert a Lánchídtársulat korábbi monopóliuma révén szerződésben kötötték ki, hogy a Lánchídtól egy mérföldre nem lehet hidat építeni. Mivel az állam feloszlatta ezt a monopolhelyzetet, elhárultak az akadályok is.
Így történt, hogy 1871 áprilisában a minisztérium pályázatot írt ki a híd építésére, melynek tartalmaznia kellett az alaprajzot, a szükséges hossz- és keresztszelvényeket, de legfőbbképen a költségvetést. A további szempontok között szerepelt, hogy a leendő építmény - lévén a fővárosban, és másodikként a gyönyörű Lánchíd mellett - esztétikus, szép kivitelezésű legyen.

Az eredeti határidőt októberre tűzték ki, amit azután decemberig meghosszabbítottak, így a végleges határidőre negyvenhat pályamű érkezett be, köztük több Európa vezető mérnöki irodáiból.

A legjobb ajánlatnak Guin Ernő párizsi mérnök munkáját választották, akivel szinte rögtön fel is vették a kapcsolatot, amit a Lánchíd túlterheltsége tett indokolttá. A híd kivitelezését a Guin által képviselt Société de Construction des Batignolles francia cégre bízták, és az országgyűlés utólagos jóváhagyásában reménykedve 1872 végén hozzá is láttak a hídfők alapozásához.

Éppúgy, mint az Eiffel-toronynál

A munkálatok francia mesterek irányításával folytak, francia alapanyagok felhasználásával, és szintén francia díszítőelemek igénybe vételével. Amit nem látunk - mint ahogy nem látunk Párizs ékénél, az Eiffel-toronynál sem -, pusztán érdekes információként tudhatunk, az az, hogy a Margit-híd alapozási munkálatai hatalmas vasszekrények lesüllyesztésével készültek. Az itt alkalmazott és jól bevált alapozási módszerrel készítették el pár évvel később Párizsban az Eiffel-torony alapozását is.

A nyolc nyílású, szerkezeti kialakítása szerint kétcsuklós ívek sorozatából álló híd átadáskor mért hossza 607, 12 méter volt. Érdekessége, hogy középen a tengelye - a Margit sziget miatt - 30 fokkal megtörik, és ez a hirtelen kanyarodás azóta már sajnos sok közúti balesetnek volt már az okozója. A híd átadására 1876. április 30-án, ünnepség keretében került sor, melyen személyesen részt vett József főherceg, Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Perczel Béla igazságügy-miniszter és Trefort Ágoston kultuszminiszter is. Ráth Károly főpolgármester az uralkodónak tartott köszönetében a következőket mondta: sokan luxusnak tartják, hogy Budapestnek két hídja is legyen, de az idő hamarosan bebizonyítja, hogy az új híd nem a luxus, hanem az ipar és kereskedelem útja lesz majd. Bizony, hogy szükség volt rá, sőt, hamarosan már "Margitka" is roskadozott a város egyre erősödő forgalma alatt. Az először fakockákkal burkolt úttestet 1920-ban kőkockára cserélték, később a lóvasúti síneket villamospályára váltották, 1927-től pedig már autóbuszok is közlekedtek Pestről a Szigetre. 1929-től a buszok már teljes hosszát igénybe vették a hídnak, és ez a megnövekedett forgalom a 30-as évekre súlyos nyomokat is hagyott a híd szerkezetén. Az egyre keskenyebbnek tűnő hidat utólag kiszélesítették, és a járda szélén húzódó sínpályákat középre helyezték. Miután ezt 1935-37 között megtették, a híd újra korszerűvé és jól használhatóvá vált. sajnos nem túl sokáig, mert a második világháború a Margit-híd életébe is beleszólt. A Kereskedelmi Minisztérium Duna-híd építő osztálya elkészítette a szárnyhíd terveit, így ma egyetlen, 5726 tonna súlyú, hetven méteres acélív vezet a szigetre, melyet déli irányban feltöltöttek, valamint a Budai-kisszigetet és a Margitszigetet egyesítették. Versenytárgyalások után az alszerkezet megépítésére Zsigmondy Béla, a felszerkezet megépítésére a MÁV Gépgyára kapott megbízást. A pályaszerkezet betonból készült, de a tetejére burkolatként 13 cm magas bükkfakocka került. A Margit-híd többi nyílásával ellentétben, a szigeti szárnyhíd teljes egészében hazai anyagokból készült, leszámítva az új szigeti hídfő gránitburkolatát, melyet Ausztriából szállítottak.

A Marshall-terv

A második világháború után dolgozták ki azt a nyugat-európai országok megsegítésére szolgáló amerikai gazdasági segélyprogramot, melyet meghirdetőjéről, George C. Marshallról, az Egyesült Államok külügyminiszteréről neveztek el.

 

A programot az USA minden európai államnak felajánlotta, de azt a szovjet befolyás alá került országok, szovjet utasításra nem fogadhatták el. Nekik azért volt ellenszenves a terv, mert attól tartottak, hogy a segélyprogram révén egy európai államok fölött álló hatalmi szervezet jönne létre, amely az amerikai érdekek európai érvényesítésének eszközeként működne.
Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték. Ám ő hangoztatta, hogy a terv csak közös európai akaratra alapozva valósítható meg. A franciák és az angolok már egy héten belül összehívták az angol-francia-szovjet külügyminiszteri megbeszélést, ahol a franciák a három ország képviselőiből álló igazgató bizottság alakítását javasolták az európai igények egyeztetésére és a gazdasági helyreállítás irányítására. Az angolok egyetértettek a tervvel, de további államok bevonását javasolták. Az angolok és a franciák egyaránt elfogadták az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.

 

A programot az USA minden európai államnak felajánlotta, de azt a szovjet befolyás alá került országok, szovjet utasításra nem fogadhatták el. Nekik azért volt ellenszenves a terv, mert attól tartottak, hogy a segélyprogram révén egy európai államok fölött álló hatalmi szervezet jönne létre, amely az amerikai érdekek európai érvényesítésének eszközeként működne.
Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték. Ám ő hangoztatta, hogy a terv csak közös európai akaratra alapozva valósítható meg. A franciák és az angolok már egy héten belül összehívták az angol-francia-szovjet külügyminiszteri megbeszélést, ahol a franciák a három ország képviselőiből álló igazgató bizottság alakítását javasolták az európai igények egyeztetésére és a gazdasági helyreállítás irányítására. Az angolok egyetértettek a tervvel, de további államok bevonását javasolták. Az angolok és a franciák egyaránt elfogadták az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.

 

A német kérdés megoldása azonban problémásnak bizonyult. Az amerikaiak ugyan sürgették Nyugat-Németország katonai megerősítését, de Franciaország és a szövetséges nyugat-európai állam csak megfelelő biztonsági garanciákkal egyezett volna bele. A második világháborút követően a Szovjetunió által megszállt területeken gyors ütemben folyt a pártállami, kommunista rendszerek kiépítése. A szovjetizálódó közép-kelet-európai blokk politikailag és gazdaságilag is igyekezett elszakadni a demokratikus berendezkedésű nyugat-európai államoktól. Moszkva elutasította a tőkés világrendhez való kapcsolódás gondolatát, s ennek szellemében elzárkózott a Bretton-Woods-i egyezmények aláírásától, a világkereskedelmi egyezményhez való csatlakozástól is, és ellenezte az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának egyes funkciókkal való felruházását. A Marshall-tervre vonatkozó elutasítás egy hosszú távú stratégia része volt.

 

A visszautasítás után július 12-én megkezdődött a Marshall-tervre igent mondó tizenhat állam: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svájc, Svédország és Törökország tanácskozása. (Spanyolországot fasiszta múltja miatt nem hívták meg.) Az Egyesült Államokkal együtt 1948-ban létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét, az OEEC-t, melynek feladata az európai kereskedelem, a gazdasági stabilitás és növekedés ösztönzése, valamint a Marshall-terv keretében érkező amerikai segélyek koordinálása, szétosztása volt. Az OEEC-t nem lehetett integrációs szervezetnek tekinteni, de megalapítása jelezte, hogy Európa a politikai, gazdasági megosztottságából fakadóan eltérő irányba halad.
Az OEEC 1961-ben, céljaiban és működésében is jelentősen átalakult, európai újjáépítési szervezetből a fejlett ipari országok együttműködési szervezetévé vált létrehozva az OECD-t, a gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet. Ez egy kiemelkedő jelentőségű szakértői fórum, 1961-ben, Párizsban alapították a legfejlettebb gazdaságú országok. Célja a gazdasági növekedés, a pénzügyi stabilitás biztosítása, a világkereskedelem diszkriminációmentes fejlődésének előmozdítása. Elemzései és állásfoglalásai a nem tagországok gazdaságának fejlődéséhez is hozzájárulnak. Döntéshozó szerve a tanács, amelybe a tagállamok egy-egy képviselőjüket delegálják. A Tanács döntéseit konszenzussal hozza, ezek a tagállamokra nézve kötelező érvényűek.

Egy kis vallásföldrajz - Egyistenhitű vallások

 

Kereszténység

 

Rio
de Janeiro, Brazília
Rio de Janeiro, Brazília

A kereszténység a világ legnagyobb lélekszámú vallása. A keresztények a középkortól kezdve igen intenzív missziós tevékenységet folytatnak, a vallás terjesztése mind a mai napig tart. Ennek hatására, ma a világon szinte mindenütt fellelhető.

Még a gyarmatosítások korára vezethető vissza, hogy a római katolikus vallás Latin-Amerikában (spanyol, portugál hódítások), de Észak-Amerikában is elterjedtté vált. A spanyolok nemcsak Amerikában, hanem Ázsiában, a Fülöp-szigeteken is sikeresek voltak. Ma a római katolikusok ázsiai központja a Fülöp-szigetek, (a lakosság 84%-a). A francia gyarmati múlt öröksége a vietnámi katolicizmus (a lakosság kb. 10 %-a). A kisebb dél-koreai, indiai és indokínai központokon kívül ez a vallás máshol nemigen terjedt el Ázsiában.

 

Krisztus
a Corcovado hegyen, Rio de Janeiro
Krisztus a Corcovado hegyen, Rio de Janeiro

 

Evangélikus templom - Új-Zéland
Evangélikus templom - Új-Zéland

A reformáció után a protestánsok is erőteljes missziós tevékenységet folytattak. Leginkább az angolszász gyarmatokon terjedtek el. Az Egyesült Államok, egyes Karib-tengeri mini államok, Ausztrália, Új-Zéland és Óceánia területén a legjelentősebb vallásokat a protestáns egyházak képviselik, de a legtöbb helyen a római katolicizmus is jelen van.
(Például, USA: protestáns 70%, római katolikus 25%; Ausztrália: protestáns 55%, római katolikus 31%; Francia Polinézia: protestáns: 50%, római katolikus 34%.)
Kanada kivételt képez, itt is erős a protestantizmus (39%), de a francia jelenlét a római katolikusok arányát (47%) jelentősen megnöveli.

Érdekes színfoltot jelentenek egyes ázsiai országok, pl. India, ahol a római katolikusok mellett a protestánsok is népszerűek. Ék-India egyes államaiban a lakosság 60-70%-a keresztény (pl. Nágaföld, Mizoram). Jelentős protestáns kisebbséggel rendelkezik Dél-Korea, ahol a kereszténység hatása és jelenléte egyébként is igen erős. Egyes protestáns vallások a reformáció után jöttek létre. Több közülük jelentős hatással volt az európai és az Európán kívüli társadalmak fejlődésére. A metodisták a protestáns anglikán egyházból váltak ki a 18. században. Ismert és elterjedt vallás a baptista felekezet is, de az Üdvhadsereg tagjai, a kvékerek, Jehova tanúi, a különböző Pünkösdista mozgalmak és a presbiteriánusok is ide tartoznak. Ezek a vallások elég sokfelé elterjedtek, mert a térítés fontos tevékenységeik közé tartozik, de legnagyobb népszerűségnek Észak-Amerikában örvendhetnek.
Észak-Amerikában jött létre a mormon egyház is. A többnejűség elfogadásáról elhíresült vallásalapító (Joseph Smith, 1805-1844) utódjai hozták létre szorgos munkával Salt Lake City-t, a mormonok fővárosát. A mormon fiataloktól kötelezően elvárt két éves külföldi hittérítés következményeként ma már nem csak az Egyesült Államokban, hanem a világban sokfelé elterjedt ez a vallás, különösen az amerikai kontinensen és Európában.

 

A mormonok főtemploma - Salt Lake City
A mormonok főtemploma - Salt Lake City

 

Szt. Viktor monostor - Egyiptom
Szt. Viktor monostor - Egyiptom

Afrika és a kereszténység kapcsolata érdekesen alakult a történelem folyamán. Észak-Afrika a kereszténység bölcsője volt. Az ősi keresztény egyházak mellett megtalálhatjuk itt az európai gyarmatosítók által behozott keresztény vallásokat is (főleg katolicizmus).
Fekete-Afrikában a gyarmatosítások előtt nem volt kereszténység, azóta e vallások térhódítása mind a mai napig tart. Azokban az országokban, ahol az iszlám és a kereszténység is erőteljesen jelen van, gyakran súlyos konfliktusok is adódnak. Az afrikai iszlám és kereszténység közötti határ a nyugat-afrikai országok területén húzódik (Nigéria, Benin, Togo, Ghána, Elefántcsontpart, stb.). Ezen országok északi részén mohamedánok, déli részén keresztények élnek. De hasonlóképp megosztott Kamerun és a Közép-Afrikai köztársaság is, nem beszélve Szudánról, ahol a déli területek keresztényei harcolnak az északi mohamedánokkal. Kevert a lakosság Kelet-Afrikában is (Kenya, Tanzánia, Mozambik). Fekete-Afrika többi része viszont keresztény, illetve mint mindenhol fekete-Afrikában, a törzsi vallások jelentősége is óriási a nagy világvallások mellett. A római katolicizmus fekete-Afrikában is nagyobb lélekszámmal képviselteti magát, de a protestáns felekezetek jelenléte is jelentős, főleg délen. (Pl.: Kongó: katolikus 55%, protestáns 25%; Ruanda: katolikus 50%, protestáns 25 %; Zambia: protestáns 48%, katolikus 27%.)

 

Kopt
festmény Egyiptomból
Kopt festmény Egyiptomból

Érdekes csoportját képezik a keresztény vallásoknak a keleti egyházak. Olyan egyházakat sorolunk ide, amelyek valamilyen formában a Kelet-Római Birodalomhoz, illetve annak utódjához, Bizánchoz kötődtek. Legismertebbek ezek közül az ortodox vagy görög-keleti keresztény egyházak, de érdekes, ősi formában fennmaradó, önálló keleti egyházakat is találunk a Közel-Keleten és Afrika északi részén egyaránt.
Egyiptomban a kopt keresztények jelentősebb hatással vannak az ország társadalmára és gazdaságára, mint amekkora létszámukból következne - az ország lakosságának kb. 10 %-a kopt.
Az abesszin vagy etióp egyház keresztényei, Etiópia lakosságának több mint 50%-át teszik ki. A szír keresztények főleg Szíriában és a környező országokban élnek, jelentős és befolyásos keresztény kisebbséget alkotva a mohamedán Szíriában. Az örmény keresztények nemcsak Örményországban, hanem a Közel-Keleten sokfelé (pl. Szíria, Izrael, Jordánia, Törökország) találhatók meg, sőt az örmény emigránsok révén Európában és Észak-Amerikában is sokfelé.
A korai kereszténység elterjedéséhez köthető Tamás apostol feltételezett indiai utazása. Ennek következményeként, India nyugati partjain (mai Kerala állam), a lakosság egy része már ősidők óta keresztény, azaz elterjedése nem a gyarmatosítások korához köthető.

 

Örmény keresztény templom - Irán, Iszfahán
Örmény keresztény templom - Irán, Iszfahán

 

Orosz ortodox templom Alaszkában
Orosz ortodox templom Alaszkában

A nemzeti szinten szerveződő ortodox (görög-keleti) egyházak közül, az orosz pravoszláv egyház terjeszkedett leginkább Európán kívül. Ma a szovjet utódállamok mindegyikében fellelhető ez a vallás, de természetesen legnagyobb arányban az Orosz Föderáció területén. Az ázsiai orosz hódítás miatt a Csendes-óceán partjára is eljutottak az ortodox hittérítők, sőt, még Alaszkába is! Igaz, ma Alaszka az USA-hoz tartozik, mégis a jellegzetesen szláv ortodoxia hagyományai az orosz idők emlékét őrzik. A szovjet idők örökségét pedig a közép-ázsiai ortodox hívők nagy száma (pl. Kazahsztán) jelzi, ami a nagy arányú orosz bevándorlás következménye - az egyébként mohamedán területen.
Természetesen az európai (görög, román, szerb, bolgár, orosz, stb.) ortodox hívők emigrációja miatt ma már Észak- és Latin-Amerikában sem ismeretlen a keleti kereszténység e formája.

 

Ortodox templom, Szibéria, Hanti-Manysi Autonóm tartomány
Ortodox templom, Szibéria, Hanti-Manysi Autonóm tartomány

 

Egy kis vallásföldrajz - Egyistenhitű vallások

 

Az iszlám

 

Jeruzsálem,Sziklamecset
Jeruzsálem,Sziklamecset

Sajnos manapság gyakran összekötik az iszlám hitet a nemzetközi terrorizmussal. Természetesen ez tévedés, hiszen ebben az esetben is csak a vallás és a politika összekeverésével, illetve emberek manipulációjával van dolgunk.
Az iszlám bölcsője az Arab-félsziget és Izrael területén volt, (az iszlám legszentebb helyei: Mekka, Medina, Jeruzsálem). Kialakulása egy történelmi személyiséghez, Mohamed Alihoz köthető. Nem sokkal Mohamed halála után a vallás két irányzatra szakadt: síitákra és szunnitákra. Előbbiek szerint a legfőbb vallási vezetők, a mohamedán közösség elöljárói, csak Mohamed vérszerinti leszármazottai lehetnek, míg utóbbiak szerint ez nem annyira fontos, inkább a személyes tudás, rátermettség és hitbuzgalom a döntő. A két nézőpont természetesen nem csak egy ilyen egyszerűnek tűnő probléma, illetve vita során alakult ki, hanem történelmi-politikai okokra vezethető vissza, minthogy a keleti és a nyugati kereszténység sem csak a Szentháromság különböző értelmezése miatt fordított hátat egymásnak.

 

Iszfaháni síita mecset, Irán
Iszfaháni síita mecset, Irán

A szunnita mohamedán vallás ma jóval elterjedtebb, mint a síita. Utóbbi központja, a legnagyobb síita ország: Irán. Irán támogatja a többi ország síitáit is, akik legnagyobb számban az Iránnal határos országokban találhatók: Azerbajdzsánban, Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban, de Szíriában, Jemenben, Libanonban és Szudánban is találni síitákat. Főként az iszlám szunnita vonalát követik a többi muszlim országban, néhány szakadár szektát leszámítva. Az közismert tény, hogy az arab országokban (Észak-Afrika, Közel-Kelet) a mohamedán vallás a legjellemzőbb, talán az is, hogy az egykori Perzsián (ma Irán) keresztül Indiába is eljutott ez a vallás, (jelenleg India lakosságának 11%-a az iszlám követője). Brit-Indiát vallási alapon osztották fel - egyértelmű következménye ennek, hogy Pakisztán mellett Banglades is iszlám ország.

 

A Faisal mecset Pakisztán fővárosában, Islamabadban
A Faisal mecset Pakisztán fővárosában, Islamabadban

 

 

Indonéziai
muszlimok
Indonéziai muszlimok

Kevesebben tudják azonban, hogy Malajzia is iszlám országnak számít, a világ legnagyobb lélekszámú muszlim országa pedig Indonézia: kb. 180 millió iszlámhívővel!
Malajzia lakosságának 53%-a szunnita mohamedán, Indonéziáé pedig 85 %.

 

Malajziai mecset
Malajziai mecset

 

Mecset Kasgarban, Nyugat-Kína
Mecset Kasgarban, Nyugat-Kína

Kevésbé ismert az is, hogy vannak mohamedán kínaiak is. A hajdani Kelet-Turkesztán ugyanis ma Kína része (Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány), és az itt élő nemzeti kisebbségek, pl. az ujgurok és a kirgizek az iszlám követői.
Közel Kelet-Turkesztánhoz, a volt szovjet tagköztársaságokban is megerősödött az iszlám a szovjet idők elmúltával: Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgízia és Üzbegisztán mellett Kazahsztán is a közép-ázsiai iszlám egyik fellegvárának számít.
Ma már természetesen Észak-és Latin-Amerikában is vannak mohamedánok, (az európai mohamedánokról itt most nem beszélünk), illetve a bevándorlások révén Ausztráliában és Óceániában is, de ezeken a területeken jelenlétük nem meghatározó. Kivétel ez alól egy dél-amerikai ország: Suriname. A brit-indiai bevándorlók hozták magukkal a vallást, ma a lakosság 22%-a mohamedán.

 

Szamarkand hajdani központja, Üzbegisztán
Szamarkand hajdani központja, Üzbegisztán

 

 

Djenné sármecset, Mali
Djenné sármecset, Mali

Az iszlám nemcsak arab-, hanem fekete-Afrikában is hódít. A Szaharától délre, a Száhel övezetben, a nyugat-afrikai országok (pl. Nigéria, Benin, Togo, Ghána) északi részét is beleértve, mindenhol Mohamed követőit találjuk. Az itteni iszlám építészet alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz: a világ legnagyobb sárból készül mecsetje Maliban található. Egyiptomtól délre szintén hatalmas területek tartoznak az iszlám világhoz: Szudán nagyobbik ésszaki része (a lakosság 73%-a), Etiópia (a lakosság 45%-a) illetve Szomália (a lakosság 99%-a). A kelet-afrikai országok területén (Tanzánia, Kenya, Uganda), már nem uralkodó vallásként, de egészen Mozambikig húzódik az iszlám világ déli határa Afrikában.

Érdekes irányzata a szunnita mohamedán vallásnak a vahabizmus. A vahabiták az "eredeti", Mohamed korában követett iszlám visszaállítására törekednek, szigorúan és mereven betartva a vallás középkori szabályait. Legnagyobb táboruk ma Szaúd-Arábiában van.

 

A Djenné
sármecset a Szaharában, Mali
A Djenné sármecset a Szaharában, Mali

 

 

Kerengő
dervis, Törökország
Kerengő dervis, Törökország

A szufizmus az iszlám meditatív, misztikus irányzata. A szufi hit az engedelmesség helyébe a szeretet erényét állítja. Követői olyan rituális szertartásokon vesznek részt, ahol gyakran transzba esnek, de az aszkézis, a magányos elvonulás sem ritka. Dervisrendjei az egész iszlám világban gyorsan elterjedtek. Az egyik leggyönyörűbb szertartást a törökországi "kerengő dervisek" tartják: forgás közben fehér ruhájuk meseszerűen kering, miközben a dervisek egy másfajta tudatállapotot érnek el: meditálnak. Ezt a szertartást ma Törökországban helyenként idegenforgalmi szolgáltatás keretében is meg lehet tekinteni.

 

Extázisban lévő szufi hívők Bagdadban - Irak