Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bűn-és a szeretet

Simon András:

Bűn – szeretet

A bűn becserkész, 
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez, 
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt, 
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér, 
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet, 
felmagasztal és magasba emel: 
csakhogy letaszíthasson. 
A szeretet helyes önismeretre tanít, 
Kiábrándít hamis „önmagadból” és összetör: 
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget, 
hogy megrontson. 
A szeretet kíméletlenül pöröl, 
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl, 
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel, 
A szeretet sugároz. 
A szeretet egyszerű, 
A bűn körmönfont.

A szeretet „egy-ügyű”, 
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél, 
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, 
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen 
megmondania az igazat, 
A szeretet kitérő választ ad, 
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít, 
A szeretet késztet.

A bűn csábít, 
a szeretet vonz.

A bűn érzéki, 
A szeretet érzékelő.

A bűn forral, 
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt, 
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant, 
hogy felemelje, 
A bűn „felhajtja” magának a tisztátalant, 
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is, 
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl, 
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel, 
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít, 
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres, 
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár, 
A szeretet kapukat nyit és 
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, 
De a szeretet önmagát osztja szét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.