Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halláskárusult

 

Siketség

Siket (vagy hallássérült) olyan személy, akinek audiogramja min. 90 dB halláscsökkenést mutat mindkét fülön. Ez azt jelenti, hogy az illető egyáltalán nem hall semmit, vagy azt, hogy hallásmaradványa csak az erőteljes mély hangokat észleli. Magyarországon a SINOSZ adatai szerint kb. 60 000 ember siket.

A siketség kb. 50%-ban öröklött rendellenesség. A fennmaradó 50%-ban a halláskárosodás szerzett, vagyis betegségnek, baleseteknek, gyógyszer mellékhatásának tudható be. A siketség korrigálható, amennyiben a rendellenesség a középfülben van jelen. A belső fül zavara esetében jó eredménnyel alkalmazható a cochleáris implantáció, amely aszőrsejtek feladatát veszi át. A hallóideg illetve az agy működési zavara esetében a siketség csak kis mértékben vagy egyáltalán nem gyógyítható. Maga a siket közösség a siketség gyógyítására tett kísérleteket az erőszakos asszimiláció részének tekinti, ezért elveti.

A siketség kialakulásának időpontja szerint megkülönböztethetünk prelingvális, perilingvális és posztlingvális siketséget.

  • prelingvális a siketség, ha még az anyanyelv elsajátítása előtt,
  • perilingvális, ha az anyanyelv elsajátítása közben,
  • és posztlingvális, ha a nyelv elsajátítása után alakult ki.

A kialakulás időpontja főleg a rehabilitáció szempontjából jelentős.

 

siket megnevezés kevésbé elterjedt, de maguk a siketek előnyben részesítik a sükettel szemben (ez utóbbinak a siketek szerint a köznyelvben negatív mellékjelentése van az illető észbeli képességeire vonatkozóan). Mindenképp a siket (vagy hallássérült) megnevezés használandó siketek jelenlétében. A siketek általában képesek szájról olvasni, másrészt a testbeszéd is árulkodó lehet, ha a jelenlétükben róluk beszélnek.

siketnéma megnevezés arra a siketre vonatkozik, aki egyúttal néma is. A siketek vitatják ezt a szóhasználatot, mert nem tudják értelmezni siketekre a némaságot. Előfordul, hogy a prelingvális siketeket is így hívják, bár ez nagyon félrevezető, hiszen a legtöbb siket tud beszélni.A siketek különösen rossz néven veszik, ha a némaságot összemossák a siketséggel, ezért nem jó egy kérdőíven ugyanabban a pontban rákérdezni a két fogyatékosságra. A siketkultúrában még a siketnémaság létét is megkérdőjelezik, mivel a siketek számára a jelelés is beszédnek számít, csak egy más nyelven. Nem tudják, vagy ha tudják is, nem akarják elfogadni, hogy vannak siketek, akiknek semmilyen nyelvismeretük sincs, mert mindenféle nyelvtől elzárva, hallók között nőttek fel, és kommunikációjukat mindössze néhány tucat házi jel szolgálja. A probléma el nem ismerése és a szülők felelősségre vonása a korai fejlesztés gátja lehet. Nemzetközi szervezetek igyekeznek segíteni ezen a problémán, amely szervezetek nélkülözik a siket önkénteseket, mivel a közösség nem ismeri el a probléma létezését, ezért nem járul hozzá annak megoldásához. Ugyanakkor az elért sikerek miatt az érintett személyek mégsem tekinthetők némának.

Siketvaknak azokat a hallássérülteket tekintik, akiknek a látása annyira sérült, hogy nem lehet az egyik érzéket a másikkal kompenzálni, így speciális módszerekre és eszközökre szorulnak. Ők sokkal jobban igénylik a segítséget, és gyakrabban is maradnak ki a képzésből.

Fogyatékosságuk miatt a siketek gyakran elszigetelődnek a halló többségtől, ezért leginkább egymás között töltik szabadidejüket. Ez egy külön kultúra, a siketkultúra kialakulásához vezetett, aminek az is része, hogy tagjai épnek érzik magukat.

Ide tartozik a jelnyelv mellett az, hogy a nagyobb városokban van egy hely, ahol rendszeresen találkoznak egymással. Jellemző a jelnyelvi színjátszás, és jellemzőek a jelnyelvi szavalókórusok.

A siket sportolók nem vesznek részt a paralimpián. Helyette saját világjátékukat, a siketlimpiát rendezik meg négy évente, az olimpiát követő évben. A magyar siket sportolók legtöbbje a Siketek Sport Klubja (SSC) tagja. Sok szép eredménnyel dicsekedhetnek több sportágban is. Nemzetközi szinten a siket sportolókat a Siketek Nemzetközi Sportegyesülete, a Committee International des Sports Sourds (CISS) fogja össze.

A kultúra tagjai közül sokan inkább egy nyelvi, kulturális közösség tagjainak érzik magukat, mint fogyatékosnak.Sőt, egyes országokban el is utasítják, hogy fogyatékosok lennének, és épségük elismeréséért küzdenek.

A siketkultúra legismertebb eleme a jelnyelv. Ezzel kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy nem igazi nyelv, hanem egy pantomimszerű jelrendszer. Egy másik hiedelem szerint a jelnyelv nemzetközi. Valójában nem egy jelnyelv létezik, hanem minden országban más jelnyelven jelelnek, és van, ahol több jelnyelv is létezik; ezek éppúgy nyelvek, mint a hangzó nyelvek. A JEL TV egy internetes TV, amely magyar jelnyelven sugároz.

A legtöbb országban a siketek nem tanulhatnak anyanyelvükön írni-olvasni, mert jelnyelvük nem létezik írásos formában. A hangnyelvet is sokszor csak alapszinten tudják elsajátítani. Mindezek miatt közöttük aránylag több az analfabéta, mint a hallók között. Az Amerikai Egyesült Államokban sokat segített az, hogy megalkottak egy írást az amerikai jelnyelv számára.

Magyarországon két jelnyelvet használnak a siketek: a magyar jelnyelvet, ami a prelingvális siketek anyanyelve, és a jelelt magyart, amit hallók jelenlétében használnak. A gyógypedagógusok hozzáállása miatt ugyanis sokszor nem mernek magyar jelnyelven jelelni, ha halló is látja őket. Ez azonban már változóban van, egyre többször lehet az utcán jelelő siketeket látni. A jelelt magyar sokszor inkább a magyar nyelv szórendjét és nyelvtanát követi: még a névelők megkülönböztetésére is képes. 2009 óta a magyar jelnyelv hivatalos nyelv Magyarországon.

Ezen kívül használják még annak az országnak a nyelvét is, ahova tartoznak. Nyelvtudásuk és beszélőképességük nagy mértékben változó. A kontroll hiánya miatt hangzó beszédük gyakran elmosódott, nem tudnak hangsúlyozni, és a hangerő és a hangminőség sem megfelelő. A magyar prelingvális siketek jellemzően nem tudnak jól magyarul sem szóban, sem írásban.

A siketek, különösen a prelingvális siketek néhány szót a többségtől eltérően értenek és használnak. Ez akár konfliktushoz is vezethet.

  • Számukra a süket szó pejoratív tartalmú, ostobát (is) jelent.
  • néma szót egyrészt a csendes, hangtalan szavak szinonimiájának tekintik, másként a jelnyelv elnyomására emlékezteti őket.
  • jelbeszéd szót a jelnyelv lebecsüléseként értékelik; úgy érzik, mintha ezzel annak önálló voltát tagadnák.
  • mutogat, mutogatás számukra nem elfogadható, mert a jelnyelv tagoltsága megegyezik a hangzó nyelvével.
  • halló köszönést nem szeretik, mert automatikusan a halló, mint a siket szó ellentéte jut eszükbe, ezért nem fér össze a siketséggel.

Az oktatás nagyon fontos a közösség szempontjából, különösen a prelingvális siketek szempontjából, mivel itt teszik magukévá a siketkultúrát.

A siketek oktatásában több módszert is használnak, illetve használtak.

A manuális módszert a siketoktatás kezdetén használták. Jelnyelven, és írás-olvasáson alapult, az önálló életre való képességre nevelést és egy mesterség elsajátítását tűzte ki célul. Amikor már tudták tanítani, akkor a beszéd és a szájról olvasás egy későbbi fázisban került sorra, és sokkal kevesebb fontosságot tulajdonítottak ezeknek a képességeknek, mint ma. Képviselőinek meggyőződése volt, hogy a siket tanulók fejleszthetők, és a közismereteket is meg tudják tanulni könyvből. A siketek között ma is vannak hívei ennek a módszernek, mondván, hogy a hallók túlbecsülik a hangzó szóbeliséget a siketek életében.

Auditív-verbális módszer: nemcsak szájról olvasást és beszédet tanítanak, hanem hallani is, a hallásmaradvány minél jobb kihasználása végett. Képviselőinek meggyőződése, hogy a kizárólagos hangnyelvi oktatás és a jelelés tilalma a tanórákon az egyedüli módszer, amellyel a siket tanuló megtanul beszélni, szakképesítést tud szerezni, beilleszkedik a társadalomba, és annak hasznos tagjává válhat. Történetileg a kimenetet és a hangzó szóbeliséget előtérbe helyező orális módszerből alakult ki. Jelenleg ez a módszer kizárólagos Magyarországon, és a siketek iskoláiban (BudapestenDebrecenbenEgerbenKaposvárottSopronbanSzegedenVácott) kizárólag ezzel a módszerrel tanítanak, bár nem mindegyik gyógypedagógus ért vele egyet.

Kétnyelvű módszer: két nyelven végzik az oktatást, és a hangnyelvet emellett idegen nyelvként tanítják, kiejtéssel és szájról olvasással együtt. Képviselőinek meggyőződése, hogy a két nyelven végzett oktatás a legjobb módszer, amellyel a siket tanuló megtanul beszélni, szakképesítést, esetleg diplomát tud szerezni, beilleszkedik a társadalomba, és annak hasznos tagjává válhat. Több országban, így SvédországbanFinnországbanDániábanHollandiábanPortugáliábanVenezuelábanUruguaybanNagy-BritanniábanDél-AfrikábanAusztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban pozitív tapasztalatokról számoltak be.

A két módszer képviselői között ádáz viták zajlanak. Egyik sem törekszik arra, hogy megértse a másik szempontjait, sőt a másik módszert kifejezetten károsnak tartja. Az auditív-verbális módszerben hívők szerint a kétnyelvű módszer a tanulók elszigetelődését segíti elő. Nem tanulnak meg beszélni, vagy legalábbis nem szocializálódnak megfelelően. A kétnyelvű módszerben hívők szerint az auditív-verbális módszer megnyomorítja a tanulók mindennemű kommunikációját, és nem biztosítja a közismeretek megszerzését. Így a prelingvális siket diáknak alig van esélye arra, hogy leérettségizzen, és még kevesebb arra, hogy továbbtanuljon.

Egyes afrikai országokban azonban nem az ott honos jelnyelven oktatnak, hanem más jelnyelvekből hoznak át egészen új jeleket, amiket a helyi jelnyelv nyelvtanával használnak. Az oktatók a helyi jelnyelv eredeti jeleit mutogatásnak minősítik, és ugyanúgy kizárják az órákról, mint az auditív-verbális módszer hívei a jelelést. Ez ugyanúgy megnehezíti a tanulást, mint ha kizárólagosan hangnyelven tanítanának, emellett a helyi jelnyelv szókincsének lecserélődéséhez és az eredeti jelek eltűnéséhez vezetnek.

halláskárosodás a hallás, a hangokra való érzékenység csökkenése. Súlyosságát a beszédfrekvenciákon mérik, bár érinthet más frekvenciatartományokat is. Erősségétdecibelben mérik, a két fülön külön. Lehet egy, vagy kétoldali, aszerint, hogy egy, vagy két fület érint-e. A kisebb és a fél fület érintő halláskárosodás nem számít fogyatékosságnak.

A halláskárosodás nagyothallás, ha erőssége mindkét fülön legalább 30 decibel, és siketség, ha mindkét fülön legalább 90 decibel. A halláskárosodást tovább rendszerezik erősség és más szempontok szerint. A legtöbb siketnek van valamennyi maradványhallása, ami leginkább az alacsony frekvenciákra összpontosul, és beszédértésre nem használható.

Okozhatják betegségek, például kanyaróagyhártyagyulladásmumpsz, vagy szifilisz.Az anya alkoholfogyasztásának is következménye lehet. Lehetnek genetikai okai is, ahol is megkülönböztetnek szindrómás és nem szindrómás halláskárosodást. A legismertebb szindrómás halláscsökkenés az Usher-szindróma. Lehet zajártalom következménye, vagy járhat az öregedéssel is.További okai lehetnek egyes gyógyszerek, vegyszerek vagy fizikai sérülések.

Típusa szerint lehet vezetési, vagy érzékszervi-idegi eredetű. A vezetéses típusú hallászavar a külső vagy a középfül károsodása miatt keletkezik, az idegi hallásvesztés oka a csiga, vagy a hallóideg roncsolódása. Keletkezési időpontja szerint lehet prelingvális, nyelvelsajátítás előtti vagy posztlingvális, nyelvelsajátítás utáni. Megkülönböztethető még a perilingválisok csoportja, akiknél egy bizonyos erősség fölött meg kell küzdeni a hangzó anyanyelv megtartásáért és fejlesztéséért. Az ő hallásuk a nyelvelsajátítás közben sérült.

A hallássérülés kialakulásának időpontja különösen a siketek esetén fontos, mert ez meghatározza nyelvhasználatukat és kommunikációs képességüket. A prelingvális siketek anyanyelve általában valamelyik jelnyelv. Ezek a nyelvek közösségalkotó erők. Néhányuk azonban anélkül nő fel, hogy jelnyelvet látna. Egyes esetekben sikerült jól megtanítani nekik a nemzeti nyelvet, máskor azonban a kísérlet súlyos nyelvi és beszédbeli problémákhoz vezet. Szegényebb, elmaradott közösségekben a prelingvális siketeknek semmi esélyük arra, hogy bármilyen nyelvi kommunikációs eszközhöz hozzájussanak. Maga a jelnyelvi közösség elítéli az ilyen hozzáállást, hiszen a siketeknek joguk van a jelnyelvhez. A posztlingvális siketeknek jellemzően valamely hangzó nyelv az anyanyelve.A jelnyelvet idegen nyelvként tanulják. Régebbi barátaiktól, családjuktól elszigetelődnek, így ha nem illeszkednek be a jelnyelvi közösségbe, akkor könnyen magukra maradnak. A jelnyelvi közösség sokkal jobban befogadja a siketeket, mint a hallókat. Dr. Bill Vicar szerint ha megadnák a prelingvális siketeknek az esélyt a hallásra, akkor a legtöbbjük nem élne vele.

A nagyothallók beszédén érződik a hallássérülés. A hozzáértők már a beszédük alapján felismerik, hogy milyen és mekkora a halláskárosodásuk. Az ő anyanyelvük hangzó nyelv, ami azonban a kevés és torzult bemenet miatt fejlesztésre szorul. Különösen a kiejtést és a szókincset kell javítani és bővíteni.

Emellett léteznek még a decibelben nem mérhető beszédértési zavarok, vagy az amúzia is, ami a zene hallásának a károsodása. Ez nem azonos a zenei hallás hiányával, hanem a zene felfogását és megértését teszi lehetetlenné. Ezek függetlenek a többi hallássérüléstől.

Egyes becslések szerint a halláskárosodások fele megelőzhető. A rózsahimlő elleni oltás megelőzi, hogy az anya terhesség alatti rózsahimlője a gyerek hallását veszélyeztesse. A H. influenza és a S. pneumoniae elleni oltás segít a középfülgyulladás ritkábbá tételében. A zaj által okozott halláskárosodás zajvédelemmel csökkenthető. Ha a zaj elkerülhetetlen, akkor a fülvédő megóvhatja a hallást

A halláskárosodáson hallókészülékek vagy cochleáris implantátumok segíthetnek. A hallókészülékek felerősítik a hangot, esetleg még a frekvenciáját is megváltoztatják, bár emiatt a hangok torzulnak. Ezzel együtt jobban hallhatóvá válik a hang. A cochleáris implantátum közvetlenül a hallóideget ingerli. Az ezt viselő alany az átlagnépességnél könnyebben kap agyhártyagyulladást. A kutatások szerint nagyon korán beültetve a siket gyerekből beszéd- és zeneértő, normál beszédkészségű halló válik. A jelnyelvi közösség határozottan ellenzi, mert abban saját utánpótlásának elvágását látja. Ez a jelnyelvi kultúra elvesztését okozhatja, ami szegényíti az emberi kultúrát, és ami miatt nem lesz, aki jelnyelvet tanítson, ha mégsem tudnak majd meggyógyítani egy siket gyereket.

Az emberek 10%-át érinti.124,2 millió ember vált különböző fokban hallássérültté 2004-ben, köztük 107,9 millió a szegény és közepes jövedelmű országokban élt. 65 millióan gyermekkoruktól fogva hallássérültek voltak. A fejlett országokban ezerből három volt halláskárosodott születésétől fogva, és a fejlődő országokban ezerből több, mint hat.Magyarországon a SINOSZ becslései szerint mintegy 300 ezer nagyothalló és 60 ezer siket él.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.