Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Az Anjou-királyok és Luxemburgi Zsigmond idején

1301. január 14-én elhunyt III. András és vele kihalt az Árpád-ház- Az ezt követő zűrzavaros időszak (Károly Róbertet háromszor koronázzák meg, 1301,1309,1310) után az Anjouké lett a királyi korona. Károly Róbert halálát követően fia, I. Lajos (1342-1382), Mária (1382-1387), majd férje, Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) került a magyar trónra.

Az állatartásról

A Keleti- Kárpátokban élő székely, román pásztorok körében a juh-,és kecsketenyésztés volt a meghatározó, míg az Alföldön a szarvasmarha, a sertés és a baromfi tartása terjedt el. A napjainkban is hungaricumként ismert szürkemarha kitenyésztése is erre az időszakra tehető, mégpedig a kunoknak köszönhetően. Nagy jelentősége volt a halászatnak és a vadászatnak is: Luxemburgi Zsigmond 1412. május 22-én a budai udvarban vendégül látta II. Ulászló lengyel királyt és az udvari történetíró Eberhardt Windecke szerint, egyetlen napi körvadászaton ezerhatszáz vadat-őzet,szarvast,vaddisznót,nyulat- ejtettek el a résztvevők.

A mezőgazdaságról

A mezőgazdaságban használt munkaeszközök, szerszámok köre folyamatosan bővült. A sarló és kasza mellett terjedt az ásó,kapa,csákány,villásgerebly és a nehéz vaseke használata is.A földművelés alá vont területeken a fő emberi és állati élelmezésre szolgálógabonafajták a búza,rozs,árpa és a zab voltak. Kölesből időnként kását főztek de ezt inkább állati takarmányként hasznosították. A rizs a 14. században jelent meg Európában, de hozzánk akkor még nem jutott el. A kiskertekben káposztát,borsót,lencsét,babot,tököt termesztettek. A kialakított gyümölcsoskertek mellett a szükségleltet a vadon termő fajtákkal is kiegészítették. A 14. században már virágkorát érte a szölőtermesztés: jobbágytelkeken és földesúri birtokon is egyaránt foglalkoztak vele. A fajták többsége a korban fehérbort adott, a kék vagy piros szölőből az egyedüli csóka vagy vadfekete néven ismert és termesztett fajta volt.

Az italokról

A borokat színük alapján a 15. századtól kezdve különbözették meg. A legismertebb borvidékek például a soproni és a szermségi (ma Szerbia és Horvátország területén található) volt. A Szerémséget a 14. száadi források, az ország legvirágzóbb tájai közé sorolták, ahol a borkészítéssel szororsan összekapcsolódott a borkereskedelem is. A sört egész országban főzték, de ennek jelentősrészét a városok lakói itták meg. A polgároknak a 14. századtól egészen a 1848-as évekig megvolt az a joguk (serlajtoló jog), hogy ki-ki házában vagy város által kijelölt helyen a saját árpájából,búzájából sört főzzön és a háza szobájában,kapujában nyáron vásárkor kimérje. Az égett szeszes italok megjelenése Magyarországon a 14. századra tehető, igaz ekkor orvosságként használták: pl. Károly Róbert feleségének Erzsébet királynénak köszvényét rozmaringos aqua vitae-vel gyógyították. Ez egyfajta égetett bor volt, amely csak a következő századokban kezdett elterjedni.

Étkezés

Tudjuk, hogy a királyi udvarban aranyból és ezüstből készült ivópaharakat, serlegeket,tálakat,kanalakat és késeket használtak. a 13. századtól kezdve a nemesfémből készült tárgyak mellett megjelentek a Velencéből importált üvegpoharak és palackok. A jobbágycsaládoknál az ételt gyakran fazékból ették, amit egy lyikas közepű, alacsony evőszékbe állítottak, a földre vagy gyalogszékre telepedett emberek pedig innen kanalazták. Az ételt fajtáiról csak az állaguk és az erős fűszerezésük ismert.