Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Legendák

 

  Tanmese az önmagunk el nem fogadásáról.

Az emberben csörgő verseny szellem, hogy mindenki fölé emelkedjen hamis illúziókat és törekvéseket kelt benne. Nem ismeri föl a szembeötlő valóságot, hogy ő bárkivé válhat, akire csak vágyik, de önmaga akkor lesz, elfogadja helyét az élet örök körforgásában. A verseny szellem alábbhagy és az együttműködés lesz úrrá rajta. Az ilyen ember hamar észreveszi, hogy ő nem más, mint az Egy része.

Volt egyszer egy kőfaragó , aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt,elhaladt egy gazdag kereskedő háza elött.Benézett a nyított kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelöbbnél előkelőbb látogatók.

"Milyen hatalmas lehet egy ilyen kereskedő"-gondolta a kőfaragó.Elfogta az írigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne.Akkor bezzeg nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott.Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna.Írigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. Egyszer csak egy pompás gyaloghintót vittek el háza elött, benne egy magasrangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet elött. "Milyen hatalmas ez a hivatalnok"-gondolta. Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék! Ezután , magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhova dúsan hímzett hintón cipelték és a nép gyűlölte és reszketett tőle, az emberek földig hajoltak elötte, amerre csak járt.

A nyári Nap forrón tűzött, és a hivatalnok iszonyú kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A Nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. "Milyen hatalmas a Nap"- gondolta. Bárcsak Nap lehetnék! Ezután Nappá változott,mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket,és a földművesek átkot szórtak rá. Ám egyszer csak egy nagy fekete felhő kerekedett , és odafurakodott a Nap és a föld közé, így a Nap sokat vesztett erejéből. "Milyen hatalmas ez a viharfelhő"-gondolta.Bárcsak viharfelhő lehetnék. Ezután viharfelhővé változott,elárasztotta a mezőket és falvakat mindenki kétségbeesésére. Hamarosann azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. "Milyen hatalmas szél"- gondolta. Bárcsak szél lehetnék! Ezután széllé változott, elfújta a cserepeket a házak tetejéről, mindenki gyűlölte, félt tőle, amerre csak elsűvített. Hanem egyszer csak nekirohant valaminek, amit hiába igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt. "Milyen hatalmas szikla "-gondolta. Bárcsak szikla lehetnék ! Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon.

Ahogyan állt, egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját, és érezte hogy farigcsálják. Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál?- kérdi. Lenézett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót.

Gondold meg, nálad ki az erősebb?

Indián vers

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.

Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.

Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."

Rigó Jancsi történetéről Pákozd honlapján ez olvasható:

A világhírű cigányprímás Pákozdon született 1858. augusztus 23-án.
A cigánysor a szelíd domboldal zöldellő hátát tarkította a falu felett. Ide született a vajda unokája a világhírnevet szerzett Rigó Jancsi. Ötévesen már hegedűt vesz a kezébe.A tanítótól húrokat lop hozzá, amiért az esperes úr kérésére bocsánatot kér. E gesztusáért nála maradhatnak a számára nagy kincsek. Ezután órák hosszat gyakorol minden nap a szabadban: az erdő, a nádas világa hálás közönség volt. Egymásnak muzsikáltak.

10 éves korában a szüretet már apja bandájában muzsikálta végig. Előfordult, hogy ő volt a szólista. A falusiaknak tetszett a csöpp prímás. A sorsa megpecsételődött. Az apja akarta tanítani, szerencsére az esperes úr nem engedte. Elvitte a fehérvári Magyar Király kávéházban muzsikáló Simplicius Barcza Józsihoz, akit III. Vilmos király Hollandiában érdemrenddel tűntetett ki.

A már világhírű prímás tehetségesnek találta a 12 éves fiút, felvette a zenekarában, igaz cimbalom hordozónak. Itt kötött örök barátságot Ficsúrral, a cimbalmossal. A prímás tanította meg a lelkét adni a zenéhez: az az igazi cigánymuzsikus, aki rögtönöz, aki szabad szárnyára engedi a maga szeszélyét. Lassan-lassan megtanította a futamokra, hangszökésekre, akkordfogásokra, tremolókra és a mesterségnek ezer csínja-bínjára, ami már a művészettel határos. A dallam csak dallam, fel kell díszíteni, hogy cigánymuzsika legyen. A kotta nem elég, azt mindenki lejátszhatja. Az a művészet, amit a fej ad a kották közé.

A zenekarral 15 éves korában Kaposvárig jutott. Örökölte vajda nagyapjától, zenész apjától az ősi virtust: nem alázkodik meg senki előtt. Barcza Józsi látta milyen nagy tehetséggel van megáldva, mégis csak kontrásként játszatta a zenekarban. A lánya és Rigó Jancsi között szerelem szövődött, ami szintén szította közöttük a tüzet. Az egyre élesedő harcban otthagyta a Koronát, elindult szerencsét próbálni: saját zenekart szervezni.

17 éves korában Szőllősgyörökön már harmadnapja vígadtak. Csak egy zenész, a prímás tudott talpon maradni. Szégyenbe hozták Jancsit a zenészei. Szabó András el akarta húzatni Borbála asszony nótáját a nevenapján. Ráparancsolt a kocsisára: hozza Kaposvárról Barcza Józsit a zenekarával együtt. A fagyos, zúzmarás éjszakában a két prímás szeme összevillant. Egyedül Ficsúr, a cimbalmos örült neki. Hiába jött a zenekar, Barcza Józsi nem ismerte a kúria gazdasszonyának nótáját. Rigó Jancsi belekezdett a nótába, a zenekar meg követte csendesen.

Hamarosan feleségül vette a kaposvári prímás lányát: Mariskát. Nem lett teljes a kibékülés. Az idős prímás egyre nehezebben viselte veje népszerűségét. Alig 24 évesen Jancsi elindult újra szerencsét próbálni. Mostmár vele tartott Ficsúr és a zenekar gordonkása is. Két hónappal azután, hogy elhagyták Kaposvárt már Budapesten az Andrássy úton, a Reutter kávéházban játszanak. A bejárat fölött a felirat: Grand Café. Alatta pedig: pákozdi Rigó Jancsi és zenekara muzsikál.

Mariska hiába írt levelet a szüleinek: nézzék, hallgassák meg őket. Ficsúr kérésére a zenekar fekete, selyemkihajtásos kabátban és fekete nadrágban játszik. Az ingük ragyogó fehér és ki van keményítve. Jancsi ekkor már hódította a női szíveket különösen akkor, amikor azokat a szívhez szóló, andalító, érzelmes nótákat csalta ki a hegedűből. Nem volt válasz a levélre. Egy évvel a megírása után Mariska egyedül ment haza a szüleihez: Rigó Jancsi és zenekara Londonba utazott.

Párizs következett. A Restaurant Paillardban felcsendült a Fekete szem éjszakája és megszületett a legenda, amiről azóta is beszélnek. Bihary János után egy másik magyar cigányprímás is megtalálta a maga hercegnőjét Clara Ward amerikai hölgy személyében.

Clara Ward Eber Brock Ward, Michigan egyik leggazdagabb emberének lánya szerette meg Jancsit szép hegedűjátékáért.

Clara és Jancsi 1898-ben házasodtak össze. Rigó Jancsi tovább hegedült európai zenetermekben. Kapcsolatuk 1904-ig tartott.

Van egy igaz történet egy kisfiúról, akinek a húga vérátömlesztést kellett,hogy kapjon. Az orvos elmagyarázta a kisfiúnak, hogy a húgának ugyanaz a betegsége, mint amiből a kisfiú két évvel ezelőtt felépült. A kislánynak úgy van esélye a túlélésre, hogy vérátömlesztést kapjon olyan valakitől, aki ezt a gyilkos kórt már legyőzte. Így a kisfiú ideális donornak bizonyult.

- Adnál vért a kishúgodnak? - kérdezte a fiút az orvos A kisfiú kicsit elgondolkodott, majd így válaszolt az orvosnak: - A húgomért igen,doktor bácsi. Megtörténtek a szükséges vizsgálatok, és eljött a nagy nap. Betolták a két gyereket a kórterembe. Johnny erős és egészséges volt,Mary sápadt és sovány. Mikor tekintetük találkozott, Johnny biztatóan mosolygott Maryre. Mikor a nővérke beleszúrta Johnny kezébe a tűt, a mosoly lehervadt a kisfiú arcáról és némán figyelte, ahogy átfolyik a vére a csövön. Egy kis idő múlva Johnny reszkető hangja törte meg a csendet. - Doktor bácsi mikor fogok meghalni? -kérdezte félénken Az orvos csak ekkor értette meg, hogy miért tétovázott egy kicsit a gyerek, amikor megkérdezte tőle, hogy adna-e vért a testvérének. És azt, hogy milyen önfeláldozás volt ez a kisfiú részéről, hiszen ő valóban azt hitte, hogy meg fog halni ha ezt megteszi. Az életét adta volna oda a testvéréért. - Ekkor elmagyarázta neki az orvos, hogy nem fog meghalni, viszont a testvére meg fog gyógyulni az új vértől.

Érted ki adná oda az életét? Ezek azok az emberek, akiket érdemes, és meg is kell becsülnünk, és nekünk is meg kell tennünk értük mindent, amit csak tudunk, és amíg lehetőségünk van rá! Néhány dolog, amire most törekszel, akkor üresnek fog tűnni. Néhány dolog, ami most felzaklat, akkor jelentéktelennek fog tűnni, tehát hozd ki a lehető legtöbbet minden pillanatból!Hozz létre olyan emlékeket, melyeket aztán kincsként őrizhetsz.Mert ők pótolhatatlanok! Ezt csak akkor értjük meg amikor már nem lesznek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.