Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naptárak

 

Gergely-naptár

Gergely-naptár ma a legelterjedtebb típusú naptár a Földön. A julián naptár kis módosítása.

Az új rendszert Aloysius Lilius olasz orvos, csillagász dolgozta ki, amit egy erre a célra felállított pápai bizottság vizsgált felül és hagyott jóvá, s miután a tervezetet a pápa megküldte valamennyi európai uralkodónak és egyháznak véleményezés végett, a beérkezett javaslatok alapján Christophorus Clavius, német származású jezsuita matematikus, csillagász öntötte végleges formába.

Európában

A Gergely-naptár 1582október 4-én, csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő napoktóber 15., péntek lett, a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak.

Pécsett a szlávok és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését, viszont a magyar katolikusok, görög ortodoxok és a protestánsok ellenezték. 1613-ban Vásárhelyi Gergely a pápától kért engedélyt a régi naptár megtartására, amit meg is kapott. A város szlávjai viszont az új naptárt használták, így az ünnepeket kétszer tartották meg a városban. A fennmaradt iratok szerint még az1640-es években is a régi naptárt használták Pécsett.

Javítások a Julián-naptárhoz képest

A Julián-naptár szerinti átlagos év hossza 365,25 nap, míg a tropikus év körülbelül 365,2422 nap hosszú. Ennek eredményeképp minden ezer évben a naptár 8 nappal többet tartalmazott, és így késett a csillagászati időhöz képest.

Gergely naptár egy lapja 1614-ből

A Gergely-naptár ezt a közelítést javította úgy, hogy 400 évenként kihagy 3 Julián-naptári szökőnapot, így 365,2425 átlagos szoláris napos átlagévet eredményezve, aminek a hibája nagyjából 3000évenként 1 nap az átlagos tropikus évhez képest, de ennek kevesebb mint fele a hiba akkor, ha a tavaszi napéjegyenlőségi tropikus évhez képest vizsgáljuk, melynek hossza 365,2424 nap. 3000 év távlatában várható, hogy a Föld pályájának változásai, illetve a forgás kiszámíthatatlansága miatt nem lehetséges ennél pontosabban kiszámítani, hogy mikor kell további Julián-szökőnapokat átugrani.

A jelenlegi számítások szerint 4782-ben várható legközelebb, hogy egy napot ki kell hagyni a Gergely-naptár és a csillagászati év különbsége miatt (a cikket lásd lent).

Az átlagos év 365,2425 napos = 8765,82 órás = 525 949,2 perces = 31 556 952 másodperces.

A közönséges év 365 napos = 8760 órás = 525 600 perces = 31 536 000 másodperces.

A szökőév 366 napos = 8784 órás = 527 040 perces = 31 622 400 másodperces.

(De néhány év tartalmazhat szökőmásodperceket.)

A Gergely-naptár 400 éves ciklusában 146 097 nap van és emiatt pontosan 20 871 hét. Tehát például1605 heteinek napjai ugyanazokra a napokra esnek, mint 2005-éi.

 

Julián naptár

julián (vagy juliánus-naptár egy Caius Iulius Caesar által – Róma alapítása után 709-ben (Kr. e. 46-ban) – bevezetett naptár. Már az ókorban is igény volt arra, hogy az időszámítás legnagyobb egysége, az év olyan hosszú legyen, mint amennyi idő alatt a Nap a Föld körül (ma már tudjuk, látszólagosan) egy teljes kört megtesz. A Iulius Caesar idejéig használt naptár ennek a követelménynek nem felelt meg; egyre jobban eltért a Nap járásától, ami azt eredményezte, hogy például egy eredetileg tavaszi ünnep már nyárra esett. Ez a helyzet tette szükségessé az időszámításújbóli és pontosabb szabályozását.

Iulius Caesar Kr. 45-ben elrendelt naptárreformjának két eleme volt. Azért, hogy a felgyülemlett naptári "késést" helyrehozzák, a 44. esztendőt meghosszabbította, illetve a helyreállt rend megőrzésére pontosította az addigi tökéletlen számítási módot. A naptár az alexandriai görög csillagász, Szoszigenészsegítségével készült, és célja a keringési idő szerinti év (melyetHipparkhosz állapított meg) közelítése volt. Szoszigenész 709. március 21-ére határozta meg a napéjegyenlőség napját, de az év kezdete március 1. maradt.

Az új számítás már elég jól megközelítette az év valós hosszát, de 128 évenként mégis okozott egy napnyi eltérést. A lassú csúszás egyre nagyobb gondot okozott az egyházi ünnepek kapcsán, ezért került sor a XVI. században a Gergely-naptárbevezetésére. A katolikus országok gyorsabban, a protestánsok lassabban vették át az új számítási módot, egyes ortodox államok csak a XX. században fogadták el.

Az ortodox egyházak egy része egyházi naptárként mind a mai napig a julianus-naptárat használja, más része időközben áttért a Gergely-naptárral szinte identikus új julianus-naptárra. Ez okozza például a Karácsony eltérő napon való ünneplését a julianus-naptárnál maradt ortodox egyházaknál.

A római naptártól a julián naptárig

A rómaiak eredetileg egy 10 hónapos, a Hold járásán alapuló naptárt használtak, amelyben minden hónap 29 vagy 30 napos volt. Az év így 295 napból állt. E régi naptár emlékét őrzik a latin számnévből képzett hónap-nevek: september – 7; october – 8; november – 9; december – 10; az esztendő első hava a március volt. A tropikus évben természetesen jóval több napból áll egy év, és számunkra szokatlanul hangzik, hogy egy év napjainak száma ne essen közel a 365-höz. A nagy eltérés azért lehetséges, mert a rómaiak ekkoriban a két téli hónapot, mivel mezőgazdaságilag hasztalanok voltak, nem tartották fontosnak számon tartani.

Később Numa Pompilius király az i. e. 7. században bevezette a 11. és 12. hónapot is, a „10. hónap” és az korábbi számítási rendszer szerinti első hónap, a március közé. Így az év már 355 napos lett. A tropikus évhez képest még így is fennmarad 10 nap különbség. A hiányt úgy korrigálták, hogy kétévenként február 23. és 24. között betoldottak még egy hónapot. A korrekció elrendelése a mindenkori hatalom joga volt, amiből sajnos rengeteg visszaélés, ti. a konzulok megbízásának meghosszabbítását az év meghosszabbításának árán is előszeretettel eszközölték ki.

E rendszer a Kr. e. I. században már teljességgel tarthatatlannak bizonyult, amit tehát mindenképpen modernizálni kellett.

Iulius Caesar tehát Szoszigenész alexandriai csillagász javaslatai alapján két fontos intézkedést tett. Egyrészt elrendelte, hogy azt a 90 napot, mely hiányzik ahhoz, hogy az esztendő kezdő napja az a nap legyen és maradjon is a jövőben, mely valaha volt, a naptárreform évébe be kell toldani. Ezt a 445 naposra duzzadt évet nevezték később összezavart évnek (annus confusus). Másrészt elrendelte, hogy az esztendők hossza ezután 365 nap, de minden negyedik évben egy napot még be kell iktatni, mégpedig március 1. előtti 6. nap után. E nap latin neve sextus Kalendas martias, tehát ezt kellett kétszer (latinul: bis) számolni, ezért lett a 366 napos szökőév neve bissextilis, azaz "kétszerhatos". Mindebből az következik, hogy a julián naptárban az év átlagosan 365,25 napból áll, ami már elég jól megközelíti a tropikus év hosszát, ami 365,242198 napot tesz ki. Az eltérés évente mindössze kb. 11 perc, amit a császár jelentéktelennek talált. Valójában azonban ez az eltérés 128 év alatt már kitesz egy egész napot (ezért vezetik majd be a Gergely-naptárt). Caesar megörökítette saját (törzse) nevét azzal, hogy a Quintilis hónapot (melynek eredeti jelentése „5. hónap”) Iuliusnak nevezte el.

Az első szökőnapot a J.E. 3. évébe iktatták be. A saját időszámításának első évében J.E. 1. évében Caesart meggyilkolták, így a végrehajtásba hiba csúszott. AUC.745-ig /J.E.36/ 12 szökőévet iktattak be, 3 évenként. Augustus J.E.37-J.E.51-ig nem iktatott be szökőévet (kihagyta a már beiktatott 3-at) amíg (AUC.762) J.E.53-ban újból március 21. lett a napéjegyenlőség dátuma. Ettől kezdve minden 4. év a szökő év.

Augustus császár nem volt elégedett az új naptárral. Úgy érezte, hogy a július hónap utáni Sextilius (vagy „hatodik”) hónapot át kellene keresztelni Augustusra. Ezt meg is tette. A Sextilius hónap azonban csak 30 napos volt, eggyel kevesebb, mint a iulius hónap; ez így nyilvánvalóan tarthatatlan volt, de a császár helyretette a dolgokat úgy, hogy „ennek már úgyis mindegy” alapon elvett egy napot a februárból, és az Augustus hónaphoz toldotta. Augustus császár naptárreformja jól példázza a politikai reform fogalmát is. A reform sikeres volt, mivel még ma is „hatályban van”.

Érdekesség, hogy az átnevezés szokását további uralkodók is folytatták, bár reformjaik, úgy tűnik, nem élték túl alkotójukat. Caligula a „Hetedik hónapot”, a Septembert Germanicusra keresztelte; Nérószerint az Aprilisra jobb szó a Neroneus, a Maiusra pedig a Claudius, sőt, a Iuniust is átnevezte Germanicusra. Domitianus a Septembert Germanicusra, az Octobert (a „Nyolcadik hónapot”) Domitianusra keresztelte. A Septembert máskor is átnevezték, például Antoniusra vagy Tacitusra. Meg kell hagyni, az új nevek mindig izgalmasabbak voltak. A „Kilencedik hónap” nevű Novembert is átnevezték már, például Faustinára vagy Romanusra. Commodus egészen különleges uralkodó volt, az összes hónapot átnevezte, az új neveket felvett neveiből merítve, a következőképp (januártól decemberig): Amazonius, Invictus, Felix, Pius, Lacius, Aelius, Aurelius, Commodus, Augustus, Herculeus, Romanus és Exsuperatorius.

A mai naptárunk még annyiban követi az új Iulius–Augustus-féle naptárt, hogy a szökőnapot hagyományosan továbbra is február 23-a után szokás beiktatni (a Numa Pompilius-féle megoldás emlékére).

A julián naptár hibája 

A julián naptárban rendszeresen négyévenként következtek a szökőévek. Így 365,25 nappal számolt, pedig a valóságban ennél valamivel kevesebb ideig tart egy év, tehát nem 365 nap és 6 óra, hanem 365 nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. A hiányzó 11 perc 14 másodperc ugyan nem nagy idő, de amikor szökőévben egyel több napot számolunk, már 44 perc 56 másodpercet ráadásként hozzátoldunk a számítandó időhöz. Végső soron tehát a julián naptárban 128 évenként egy felesleges nap keletkezik. Ezt úgy kell érteni, hogy az a Nap–Föld-helyzet, mely mondjuk az egyik évben március 7-ére esik, 128 év múlva már 6-án, újabb 128 év múlva pedig már 5-én előáll.

Ez a szerény, de állandó csúszás az egyházi ünnepek kapcsán jelentett egyre nagyobb gondot. Ahúsvét ünnepének időpontját ugyanis a niceai zsinaton úgy határozták meg, hogy az a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra essen. A tavaszi napéjegyenlőség(aequinoctium vernale) időpontja akkoriban március 21-én volt, csakhogy e dátum is lassan csúszott 20-ra, majd 19-re és így tovább. Az évszázadok folyamán közben kialakult az egyházi naptár úgy, hogy a karácsonyi ünnepkör utolsó napja február 2-án volt (Gyertyaszentelő Boldogasszony), miközben hamvazószerda (azaz a nagyböjt kezdete) igen ritkán ugyan, de legkorábbi lehetőségként akár február 4-re is eshet. Ha a húsvét számításánál a napéjegyenlőség valós időpontját vették volna figyelembe, akkor ez utóbbi dátum lassan és igen ritkán ugyan, de mégis 3-ra, majd 2-ra is eshetett volna, ami azonban az ünnepek összecsúszása miatt nem volt kívánatos. Ezért továbbra is március 21. volt a húsvét számításánál a kiindulópont, ami így viszont már nem volt a napéjegyenlőség napja. E problémára kínált megoldást a Gergely-naptár.

A hónapok elnevezései 

XI. IANVARIVS

XII. FEBRVARIVS

I. MARTIVS

II. APRILIVS

III. MAIVS

IV. IVNIVS

V. IVLIVS (QVINTILIVS)

VI. SEXTILIVS

VII SEPTEMBRIVS

VIII. OCTOBRIVS

IX. NOVEMBRIVS

X. DECEMBRIVS

 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.