Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

Mackó sajt, Medve sajt, Derby és még több retro sajt:




A régi Tejfel vagy Tejföl:

Vajak (Teavaj volt a legtutibb. Még önmagában is ettük olyan finom volt. Vastagabban kentük meg a kiflit vagy zsömlét, mint maga a zsemle.... az volt az igazi.):




Krémtúró; Vaj, péksütik, "régi jó kifli" (letekerhető volt, az íze is egyedi volt, de ezt akkor még nem tudtuk, mert magától értetődő volt. Az utóbbi években derült csak ki igazán, hogy milyen nagy hiányt okoz annak a finom letekerhető "hámozható" kiflinek az eltűnése); vajas kifli, tejes kifli, vizes kifli....; Joghurtok, tejszín, túróhab, tejszínhab, joghurthabok...:



Fagyiporok; fini roll jégkrém; pudingpor, :




Tallér, vagy ostya
(Kedvencem a sajtos tallér volt, hamar elfogyott és sose volt elég. Bár nekem soha semmi nem volt elég. Most se....); a jó öreg Ropi, avagy Sós pálcika. Ezek a ropogós finomságok ma már a sós (vagy sósnak mondott sótlan-natúr) mellett szezámmagos és sajtos változatban is vannak, ill. talán még egyéb ízesítésűek is fellelhetők. De az anno jól bevált fapados Ropogós elnevezésű Nógrádi Ropi a legfinomabb (ízlelőbimbóim ítélete szerint még ma is, pedig már sokat változott a minősége ennek is), és valahogy minőségibb számomra az összes többinél. Az íze mindenképp, és a csomagolás pedig a régi érzések-élmények kavargatója....; és a Ropik mellett a kis ropogós sós perecek is nagyon ízletesek és evésre hergelnek.....; a puffassztott csodák közül a kukoricapehely ami csak egy ízben volt kapható (egy márka, de hogy milyen márkájú?...), szintén nagyon finom volt. A fogunkra ragadt, így evés közben ill. után kézzel tologattuk a fogunkról, -mellöl, -alól, -felöl.... a magát nyállal megszívótt pufit. Gyér csomagolás, minden fapados volt itt is, de az íze szintén egyedi és örökzöld volt (paprikás és mogyorós ropogós pufi-csoda volt még nagyon menő a "natúr" mellett, de ez már jóval később...):


Chips-ek ("csipszek", burgonyaszirmok). Alapvetően csak "sima" burgonyaszirom volt sokáig (jó zsíros, a mai márkásaknál jóval zsírosabb és állagra is valahogy másabb), majd jött az ízletesnél ízletesebb rágcsálnivalók kínálata. A Pom-Bar isteni finom volt, és hatalmas újdonság (jó drágán, így sokszor csak vendégségben lakmároztam belőle), és a Chio chips szintén klasszikus, mert a "márkás" és "újdonságnak számító" chipsekhez tartozik:




Traubi avagy Traubisoda (jaj, de fini volt. hány vacsorán volt ilyen.... te jó ég.):

És ha már Traubi akkor a Márka és Sztár se maradhat ki (Emlékszem általános iskolában néha ebédkor kaptunk ivólevet. Az alján ott maradt a "száráazanyag". Néha nem kavartuk fel a kancsót, hanem benyeltük úgy a kancsónyi piát, ha a tanár nem látta - no meg a konyhás - az is jó volt): :-) Sztár üdítő (emlékszem, tele volt ilyen üvegekkel a padlás):




Sió gyümölcslé (ez bizony luxus volt anno, mint ahogy sokminden. Legalábbis nekünk. A gyengébbek kedvéért normálisan lehetett volna inni, de mi mindig a szánkkal téptük. Ha meg rendeltetésszerűen haszáltuk, és a szívószálat a megjelölt lukba nyomjuk, hát.... szétlötyögött. Nyaltuk magunkat, hogy ne vesszen kárba a lé.... szép látvány volt....):




A régi jó Coca-Cola (örökzöld számomra Always Coca-Cola): /Emlékszem az egyik panelházas mini ABC-ben a suli előtt lehetett kapni Fehér kólát. Ugyanolyan íze volt mint a sima kólának (szóval nem márkátlan kóla íze volt, hanem nagyon is finom kóla volt), csak kinézetre olyan volt, mint a szóda. Gondolom a szinezék hiánya miatt. De hogy mi volt a márkája??? 0,3dl-es kiszerelésben volt. Vettünk párszor, de aztán annyi....). A Coca-Colára hamar rászoktam. (Viszonylag. Mivel kívántam, és akartam, de nagyon ritkán kaptam. Csak ünnepnapokon. És akkor ugye mások is ittak belőle. Nem irígy vagyok, csak szomjas.) Később nagy sírások és veszekedések árán bevezetődött, hogy hétvégén egy üveg üdítő (természetesen Coca-Cola volt a választásom). Majd 1 üveg már nem volt elég, ekkor 2 üveg hétvégén (de jóidőnek kellett eltelnie), majd még több keserves sírás és szenvedés után hétközben is 1 üveg engedmény. Ezt követte (pár év alatt), hogy minden nap üdítő (ált. Cola, de néha Sprite, ill. Fanta). Majd kialakult egy rendszer. A Coca-Cola Light jobban ízlett (mert a szacharint már gyerekkoromban is szerettem, a folyékony szacharint néha önmagában benyakaltam kiskoromban :-) és a mellékíze nagyon bejött), így a "fő fogások" otthon Coca-Cola Light (néha kis Sprite); család többi tagja: Fanta és "sima" Coca-Cola. De jó ideig meg kellett szenvedni, hogy ilyeneket ihassunk. (Ma is aranyára van):


Pepsi Cola (volt, hogy ilyet kaptunk, hát.... nem Coca-Cola, de megittuk. Mondjuk, ha meghívnak rá, ma is legyűröm, de ha Én választhatok, akkor Coke!):


Kávék (a narancssárga Otthon kávé. :-) Mindig ilyet vettünk emlékszem. Néha Omniát, de mindig a legolcsóbbat általában. De az Otthon a narancssárga kiszerelésben volt a legáltalánosabb és legjellemzőbb nálunk.) Emlékszem nagyszüleim szokása volt, hogy bevásároltak egy csomó kávét (védőgázas, ami eláll), de a legolcsóbbat; és azt vitték az orvosnak pénz helyett. Ez egy nagy szokás volt emlékszem....):




Teák (Lipton, ComPack-os termékek stb...).



Bambi, a régi jó Citromlé, Erdeigyümis szörpi...; Narancsital:

Nutrasweet (nálunk alap volt a diabetikus termékek egy része, cukorbetegség jelenléte miatt a családban; szacharin, tablettás, folyékony, por - önmagában és ettem, ittam belőle nem is keveset gyerekkoromban, annyira ízlett - cukorbetegeknek készült cukorkák kekszek, csokik, nápolyik.... Mind egy narancssárga körrel voltak jelölve a csomagoláson az ilyen termékek....); Plussz pezsgőtabletta (Egerszegi Krisztivel hirdették anno):


Kellogg's Corn Flakes (első külföldi, márkás reggelim, fini zabpehely, vagy kukoricapehely, ki hogy tanulta, kinek hogy rögzült... Finom, és olyan "nyugat-érzést" adott):




Mustárok, Kechup vagy "kecsap, kecsöp" :-) (Ha mustár vagy kechup, akkor virsli. Ma már vízíze van a virsliknek - legalábbis szerintem - és a krinolin, kolbász, párizsi (vagy parizel) és társai sem olyanok, mint a régi felvágottak, husok, párizsik, virslik, lecsókolbik, stb.... Állítólag nagyon kommersz, sőt annál is rosszabb szokás, hogy virslit esznek a legtöbben újévkor. Hát.... Én nem ennék mást. Nekem megfelel a jól bevált virsli, mustárral kechuppal, bár a régi jobb volt. Ennek a kedves szokásnak sem olyan a hangulata sem - nemcsak az ízvilága - de hát ez van...):




Pick szalámi, ill. termékcsalád; egyéb husik, kaják (emlékszem a piacon lehetett kapni olyan zala-felvágottat, amit iskolásoknak árultak. Volt kockás mintás, meg olyan párizsi, aminek arca volt. Mosolygós arcú iskola zalafelvágott. És az íze is isteni volt. Bár minden parizelnek, párizsinak (virsli, krinolin, szafaládé, kolbász, szalámi, egyéb mindenféle hús....) isteni íze és illata volt.Ma már a drága husok is furcsák.... Összehasonlíthatatlan a régi időkével... (Szóval nem csak a régi család, régi emberek, régi élet hiánya csüggeszt...):




Konzervek, tartós termékek, kész- félkész kaják:

A Retro kaják ill. régi dolgok felelevenítésénél ill. azok keresésénél nem alapvetően arról van szó (legalábbis a legtöbb embernél szerintem), hogy de jó volt a régi rendszer, a régi ízek, és rosszabbul élünk, és minden rosszabb, és semminek nem ugyanaz az íze, már semmi sem ugyanaz (bár nagyrésze igaz)....
Magamból indulok ki: Én azért keresem a retro dolgokat, a múlt emlékeit, és mindazt, ami gyerekkoromban és fiatalkoromban volt, mert az akkor volt. Nem a rendszer volt jobb számomra, nem a jobban élés (bár való igaz, jobb volt élni akkor, tényleg finomabb volt a legtöbb dolog, nem volt ennyire kirívó, ha valaki nélkülözött - tehát alig volt valamilye - és boldogabbak voltunk. A kis család teljes volt, barátok, rokonok, szomszédok...). Hatalmas traccspartik voltak, vacsorák, volt mindennek egy hangulata, jókedvű társaság, szomszédság összekoccant gyakran, iszoggatunk, dohányoztunk szabadon, jókedv uralkodott, grill partyk, szalonnasütés stb... Kialakult hagyományok, megszokások voltak, és ezek a megszokott dolgok mindig megvoltak, ottvoltak. És állítom, ma nincs az a méregdrága megfizethetetlen nyaralás, üdülés vagy sima utazás, ami felérne a szakadt és sokszor komforthiányos táborozásokkal, SZOT-üdülésekkel, ócska iskolatáborozásokkal, kirándulásokkal.... Kegyetlen jó volt. Ma már se hangulat, se jókedv. Eltűntek a régi traccspartyk, a régi kedves szokások, eltűnt a család jórésze, és minden szokás, ami boldogságot és örömet hozott. Mindez akkor lett nyílvánvaló, amikor megszűntek ezek a dolgok.
Számomra ezért örök a retro, a nosztalgia. Mert egész életemben hordozni fogom a múlt hiányát. Mindazt ami (aki) elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. De örökre megmarad bennem, a részem marad, és ezeket a dolgokat, megélt élményeket, és embereket többé már senki nem veheti el tőlem.

(Katt a képekre a nagyobb méretért)


Csokik, édességek:

A Túrórudi avagy Túró Rudi. Rég volt, finom volt. Elmúlt....



Retro érzést keltő kajagyűjtemény (Duna kavics, Francia drazsé, a jó öreg Balaton szelet, a régi Marcipán golyók, Sport szelet, Töltött ostya, a hagyományos Nápolyi, Sajtos tallér... A Francia drazsé és Sajtos tallér megunhatatlan még ma is, akkor és most is számomra alap.), Kukori Csokikák, Boci csokik, Cherry...:



Csokigyűjtemény (Kapucíner, Bohóc, Autós szelet, Lottó szelet, Szamba, Sport szelet):



Melba Csoki, Párizsi kocka, Maci csoki, Matyi Csoki:



Szerencsi "vékony" Váras csokik:



Macskanyelv (rohadt vékony, alig éreztem... botrány. de mennyei.):



Kedvenc csokik:



Tibi csoki; Állatos betűcsoki (de vékony volt az is, zsenge de finom), "sima" Betűs csoki:



Földi mogyorós, Uttörővasút, Katica, Mokka, Jeles, Micimackós, Alpesi.... csokik:



Csokipénz, csokis tallér, csoki szerencsepénz, avagy csoki pénzérme, csokiérme, csokoládé szerencsepénz....; Sima Pez cukorka (figurás tartóval), Csokis Pez; Chokito ("Ronda és finom"); süvegcukor, Manna szelet:



Tejkaramella, vajkaramella, karamell cukorkák, Tutti frutti vagy Tutti-Frutti; Cerbona Műzliszelet ("Egy finom család". Néha kaptunk uzsonnára az általános oskolában. De tényleg csak néha. Mindenki utálkozott tőle, én megettem másokét is....):

Újság cikkek:

Váci úttörők

Pajtás | kedd 27 november 1979 

vaciuttoro.jpgA váci úttörőház Glóbusz klubja százezer levelet kapott a Szovjetúnióból. Százezer levélre százezer barát válaszolt.
Az egyik boríték Sólyomszemhez jutott el, akit feleltetéskor csak Tar Zoltánként említenek. A feladó: Valja Parhomenko. Kerecs.„U minya papa, mama i brat!"Mi a szösz?! Hát ezt miért kell külön megírnia?
Elég lett volna annyi: van egy bátyám is!
˝Tudod, dorogoj Zoli, nálunk alig van család, ahonnan ne esett volna el valaki a háborúban. Sokan apjukat, anyjukat elvesztették. Az én legidősebb bátyám is meghalt, Szevasztopol védelménél,
"
„Bocsáss meg Válja, ezt nem tudtam. Mondd csak, te mi leszel az iskola után?
Én még nem döntöttem, vagy régész, vagy színész."Válja hamarabb döntött. Szép, lila tintával körmölte le a harmadik levelet.„Én űrhajós leszek.

 A legfontosabb már megvan. A nevem. Én is Válja vagyok, mint Tyereskova. Szása, a bátyám, nagyon megörült, amikor hallotta, hogy te is régész akarsz lenni. Szerinte pont olyan barátra van szükségem, mint te." 
Szása írt Zolinak: „Csak minél előbb döntsd el, minek készülsz, mert ha mindkettőt akarod, akkor egyiket sem akarod igazán."Zoli újabban naplót is ír. Nem is egyet.
Az őrsben rábízták a naplóvezetést, de egy füst alatt titkos feljegyzéseket is készít.
Csak sajátmagának.
„Válja nagyon kedves lány. Az egész osztály odavolt, amikor bevittem a kozákbabát meg a fafaragást. Küldött egy fényképet is. Ideragasztom a naplómba.
Nemcsak kedves, hanem szép lány is.
"
Levél, Válja címére, október 4-i keltezéssel: „Gratulálok születésnapodon. Érdekes, hogy ugyanazon nap születtél, mint amikor a szputnyikot fellőtték. Az őrsöm egy szputnyikot faragott ki, ezt az ajándékot küldjük el Moszkvába.
vaciuttoro4.jpg"
A válasz tegnapelőtt érkezett meg.„Ezennel meghívlak a nyárra.
A csapat hajón megy Batumiig, aztán felmászunk a Kaukázusba. Megbeszéltem, te is jöhetsz."
Magánlevelekbe általában illetlenség beleolvasni.Ez most kivétel. Hiszen ezekben a lapokban nincsen semmi különös.
Csak annyi, hogy Sólyomszem, titkos törzsfőnök, az osztályválogatott jobbszélsője, őrsi krónikás, barkácsművész és jövendő régész összebarátkozott egy copfos kislánnyal, aki a polgárháború legendáshírű hősének távoli rokona.
Van köztük cirka ezer kilométer, de ez persze nem zavarja őket.
Százezren írnak hasonló leveleket.
Barátok.
S a legszebb, hogy ebben sincsen semmi különös.

 

Úttörőnek lenni jó..

1955-1960 | hétfő 04 június 1979

Bármennyire is kerestem, nem találtam az Nők Lapja 1957,68,75-ös évfolyamában az október 23-i eseményekről kínosan hallgattak ezekben az években. Helyette jöjjön egy kis úttörő összeállítás.  Ezúttal nem téli fagyban, hanem nyári hóban folyik a vidám úttörőélet a csillebérci nagytáborban. Külön izgalom és érdekesség a csillagtúra...

Vajon melyikük nem szeretne első lenni az akadályok leküzdésében, a sok ügyességet kívánó versenyekben?..


u2.jpg 

u3.jpg

ut1.jpg